SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 7:13-14; Máté 11:27; 20:28; 24:30;

Lukács 5:17-26; János 8:58

„Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Mk 10:45).

Több mint két éves nyilvános szolgálat után Jézus megkérdezte a tanítványait: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek” (Mt 16:13)? Erre nem volt nehéz elmondaniuk, amit Jézusra vonatkozóan hallottak. A Mester következő kérdése azonban fogósabbnak bizonyult: „Ti pedig kinek mondotok engem” (Mt 16:15)? Ez már személyes kérdés volt. Jézus nem a külső megjelenéséről vagy a jellemtulajdonságairól tudakolta a véleményüket; ez a kérdése közvetlenül a lényére irányult. A tanítványoknak ekkor egyéni meggyőződésüket és hitüket kellett kifejezniük.

Előbb-utóbb mindenkinek választ kell adnia ugyanerre a kérdésre. Mindenkinek egyénileg el kell döntenie, hogy kinek tartja Jézust. Nem segít, ha csupán azt ismételjük el, amit mások mondanak vagy hisznek; a válasznak őszintén kell kifejeznie a személyes hitünket. És természetesen minden ember végső sorsa ettől a felelettől függ.

A héten Jézus saját szavai és tettei alapján keressük a választ. Az lesz a célunk, hogy hit által ugyanazt tudjuk felelni, mint Péter: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia” (16. vers).