Tudom, hogy sokat adtál,
Általad létezem.
Hűséged, szerelmed kísért
végig az életen.
Küszködök önmagammal:
vallomást hogy tegyek
arról, hogy lelkem őre,
Lelkem miként vezet.
Kevés a szó, az érzés,
kevés az értelem
beszélni arról, mit nem látok,
de benne létezem.
– Mert a Lélek útjait csak a lélek érti,
megvizsgálja a szívet, gondolatát méri.
És a titkok útja előtte nyitva van,
tudja gondolataim, jobban, mint én magam.
– Óh, Isten Lelke, vezess,
rád bízom életem!
Amit nem érthetek meg,
azt tanítsd meg velem.
Taníts hinni, remélni,
és taníts meg sírni,
ha vétkeztem, a vétkemet
megbánásra hívni.
Legyen minden az enyém,
mit Isten küld nekem,
a reád bízott munkát
végezd el szívemben.