„A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy Isten törvényét elsöpörje” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó. 499. o.).
Miért? Azért, mert a törvény, Isten kormányzatának alapja a világmindenség erkölcsi tökéletességét fejezi ki, tehát a törvény elsöprése magának a teremtés erkölcsi rendjének a félretolását jelentené.
Gondoljunk bele! Ha nem létezne sem Isten, sem élet, a világegyetem erkölcs nélkül volna. Nem erkölcstelen, azaz rossz erkölcsű, hanem erkölcs nélküli lenne, hiányozna belőle az erkölcs, mivel az Isten nélküli világmindenségben száguldó, élettelen sziklák semmiféle erkölcsi tulajdonságot nem mutathatnának.
Viszont Isten létezik és emberek is vannak. Isten pedig erkölcsi lénynek teremtett bennünket; mint ilyenek, képesek vagyunk szeretetet adni és kapni. Ahhoz, hogy legyen szeretet, szabadságnak, erkölcsi szabadságnak is lennie kell. A szeretet ugyanis erkölcsi fogalom, ami nem jöhetne létre az erkölcsöt nélkülöző univerzumban (amit csupán kő és hideg űr alkotna).
Az erkölcsiség a helyes és a helytelen, a jó és a rossz közötti választás képességét jelenti. A világegyetemben tehát egyedül akkor érvényesülhet az erkölcs, ha megvan a lehetőség úgy a jóra, mint a rosszra, a helyesre és a helytelenre. Ehhez viszont szükséges a törvény, ami meghatározza, hogy mi jó és mi rossz. Természetesen létezik is ilyen törvény.
„Mit mondjunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad” (Róm 7:7).
Bűn az, ha valakinek vörös a haja? Miért nem? Mert Isten törvénye nem tiltja, hogy bárkinek is vörös haja legyen. Ha megtiltaná, mint ahogy tiltja más tulajdonának megkívánását, akkor a vörös haj bizony bűnnek számítana. Viszont tiltó isteni rendelkezés híján nem lehet bűn a vörös haj!
Az erkölcsiség törvény nélkül éppannyira elképzelhetetlen, mint értelem nélkül a gondolat. Azért áll erkölcsi alapon a világunk, mert Isten szabad, a törvény által elszámoltatható lényeket teremtett. A mások tulajdonának megkívánását tiltó törvény nélkül nem létezne a kívánság bűne; ha nincs törvény a vörös haj ellen, nem bűn a vörös haj, függetlenül attól, hány vörös hajú, kívánságokat dédelgető lény népesíti is be a kozmoszt.
Isten szeretetre képesnek teremtette meg az embert. A szeretet azonban nem létezhet szabadság, erkölcsi szabadság nélkül. Erkölcsi szabadság pedig nincs törvény, erkölcsi törvény nélkül. A szeretet a szabadságon nyugszik, a szabadság viszont a törvényen. Ebből következően Isten kormányzatának a lényege, ennek a kormányzatnak, a szeretet kormányzatának az alapja szükségképpen a törvény. Ezért volt Sátán célja az, ahogy Ellen G. White is írja, „hogy Isten törvényét elsöpörje.” A törvény elleni támadás nem csupán Krisztus jelleme ellen irányul, hanem valójában az egész teremtés erkölcsi rendje ellen.
A negyedévi tanulmányunk tárgya: Krisztus és a törvénye. Vizsgálni fogjuk a törvényt és főként azt a kérdést, hogy miért esett csapdába annyi keresztény. Félreértve ugyanis a törvény és a kegyelem kapcsolatát, sokan tagadják a Tízparancsolat folyamatos érvényességét. Ezzel valójában akaratlanul bár, de támogatják az isteni törvény „félresöprésére” irányuló kísérletét.
A Biblia üzenete azonban világos: „Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait” (1Jn 5:3). A szerető Isten és a parancsolatok megtartása közötti kapcsolat erősebb, mint azt sokan gondolják. Azért vagyunk képesek szeretni Istent, mert olyan univerzumban élünk, ahol létezhet szeretet. Ez pedig csak azért lehetséges, mert a világegyetem erkölcsi alapokon áll. Az erkölcsiség – legalábbis számunkra, teremtmények számára – Isten erkölcsi törvényén alapszik. Ez lesz az a kérdés, amit most igyekszünk feltérképezni.
Keith Augustus Burton az Oakwook Egyetem professzora. Teológiát tanít, emellett az Adventista–Mohamedán Kapcsolatok Központjának koordinátora. Doktori fokozatát a Northwestern Egyetemen szerezte. Disszertációjában a törvény szerepét vizsgálta a Római levélben.
Clifford R. Goldstein
szerkesztő
Néhány megjegyzés a magyar kiadáshoz
Szombatiskolai tanulmányunkban a bibliai idézeteket általában a Károli-féle fordításban közöljük. Amikor máshonnan idézünk, zárójelben olvasható a forrás megjelölése. A bibliai könyvek neve és rövidítése a Magyar Bibliatársulat megbízásából, a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadójában, Budapesten, 2002-ben kiadott bibliafordítás szerint szerepel. A továbbiakban ezt így rövidítjük: új prot. ford. Ha az idézetben egy, az oldalon már ismertetett műre hivatkozunk, akkor használjuk az i. m. (idézett mű) rövidítést.
Továbbra is szeretettel ajánlom minden érdeklődő figyelmébe a Tanítói mellékletet, ami külön kiadványként beszerezhető.
Az adott heti bibliatanulmánnyal kapcsolatos beszélgetés az interneten is megtekinthető a www.remenytv.hu oldalán a VIDEÓGALÉRIÁBAN és a Bibliatanulmány alatt.
Amint már megszoktuk, a hanganyag letölthető az internetről. Ha a bibliatanulmányokat megkeressük az egyház honlapján (www.adventista.hu/bibliatanulmanyok), az ott jelzett kapcsolattal elérhető a hanganyag is. Ezért külön köszönettel tartozunk Bátori Sándornak és mindazoknak, akik részt vesznek az előkészítésben!
Zarkáné Teremy Krisztina
a magyar változat szerkesztője