Péter a Jézushoz legközelebb álló apostolok egyike volt, azok közé tartozott, akiket a Mester a legkorábban kiválasztott, így tanúja lehetett szolgálata főbb eseményeinek. Cézárea Filippiben ő jelentette ki, hogy Jézus a Messiás. Azon az éjszakán, amikor a Megváltót elfogták és kihallgatták, követte Kajafás udvaráig. Amikor pedig a feltámadott Jézus egy reggel a tengerparton megjelent a tanítványainak, Péter kapott külön felszólítást arra, hogy végezze a szolgálatot, amit Krisztus rábízott. Amikor a hívők első csoportja összegyűlt pünkösd napján, Péter lett a fő szónok. Ha tehát Isten bármit is változtatott volna a törvényen, ő bizonyára tudott volna róla.

Mit találunk ApCsel 10:9-14 szakaszában arról, hogy Jézus mennybemenetele után hogyan tekintett Péter a zsidók törvényeire? Ha ennyire komolyan vette az ételekre vonatkozó rendelkezéseket, vajon a Tízparancsolat folyamatos érvényességéről mit gondolhatott?

Péter ezt a látomást több évvel Jézus mennybemenetele után kapta. A tanítványok prédikálásának hatására már zsidók ezrei fogadták el, hogy Jézus a Messiás. A Biblia feljegyzésében semmi nem utal arra, hogy a keresztény üzenet bármely része is felhatalmazást adott volna a törvény elvetésére. Az apostolok cselekedetei 10. fejezetéből kitűnik, hogy az első keresztények ragaszkodtak zsidó gyökereikhez.

Vessük össze 2Móz 19:6 és 1Pt 2:9 verseit! Mit mondhatunk el 2Móz 19:6 szövegkörnyezetéről?

Amikor Péter úgy utalt hallgatóira, hogy „királyi papság, szent nemzet”, bizonyára azonnal eszükbe jutott a Sínai-hegyi törvényadás története. Izráel örököseiként Isten tőlük is elvárta, hogy a törvényében kinyilatkoztatott szövetség feltételei szerint éljenek. Tehát közvetlenül miután Péter arra emlékeztette hallgatóit, hogy kik is ők valójában, igaz életre bátorította őket (1Pt 2:11-12). Arra is figyelmeztetett, hogy őrizkedjenek a törvény nélküli evangéliumot prédikáló hamis tanítóktól (2Pt 2:21; 3:2).

Gondoljunk bele, hogy mekkorát vétett Péter, és mégis, milyen kegyelmes volt hozzá Jézus! Hogyan tanulhatunk meg mi is 1) hasonló kegyelemmel viseltetni az emberek iránt és 2) elfogadni a kegyelmet, amikor valamit elrontunk?