SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 30:15-20; Máté 7:24-27; János 15:10;

Apostolok cselekedetei 10:34-35; Róma 7:7-12; Efezus 2:1

„Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett” (Jn 1:17).

A Krisztus előtti évszázadban a római költő, Lucretius írt egy híres verset A dolgok természetéről címmel, amit belepett a történelem pora, míg a középkorban újból rá nem terelődött a figyelem. Lucretiust gyakran vádolták azzal, hogy istentelen, pedig költeményében nem tagadja az istenek létezését, szerinte csak istenségüknél fogva egyáltalán nem törődnek az emberek dolgaival.

Ezzel szemben a Biblia azt hirdeti, hogy csak egy Isten létezik, és Ő mélységes érdeklődéssel tekint az itt történtekre. Az emberiség iránti komoly figyelmének két megnyilatkozását megtaláljuk egyrészt a törvényében (ami az életünket hivatott irányítani), másrészt kegyelmében (ami az általa választott üdvözítő eszköz, mivel törvényszegőkké lettünk). Még ha e kettőt gyakran egymással ellentétesnek látjuk is, a törvény és a kegyelem szükségképpen összefonódik. Hatásuk módja különböző, ám együttesen azt mutatják be, hogy az igazságnak feltétlenül diadalmaskodnia kell a bűn felett. Isten törvényének és kegyelmének megnyilvánulásai nyomós érvnek bizonyulnak az emberiség iránti szeretete mellett, és tanúsítják, hogy meg akar menteni, örök országába akar vinni.