„Az írástudók és a farizeusok” két külön kategóriának tűnhetnek, akiket csak történetesen együtt sorolnak fel, ám az írástudókat valójában inkább a farizeusok egy alcsoportjának lehetne mondani (lásd ApCsel 23:9). A farizeusok tábora a Görög Birodalom idejében került a látókörbe. A haszidim néven ismert, a makkabeusokat a görögök elleni harcban segítő kegyes, zsidó vallási szekta maradékának tartják őket.

A farizeus elnevezés a héber parasz szóból ered, ami azt jelenti, hogy „különválasztani”. Abban a korban, amikor sok zsidó került erős pogány befolyás alá, a farizeusok kötelességüknek tekintették, hogy minden izraelita férfit megtanítsanak a törvényre. E feladat elvégzése érdekében hozták létre a rabbik tisztét, ami azt jelenti: „mesterem”.

Amikor Jézus azt mondta, hogy „Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek” (Mt 23:2), elismerte őket a nép tanítóinak. Ők ugyanis legalább felelősségüknek érezték, hogy a törvény dolgaira tanítsák a népet.

Mi volt Jézusnak az egyik legnagyobb problémája az írástudókkal és a farizeusokkal Mt 23:1-7 versei szerint?

Az evangéliumokban az írástudókra és a farizeusokra tett utalások többsége elítélő, és tekintettel arra, hogy sokuknak (de nem mindannyiuknak) benne volt a keze Jézus halálra adásában és követői üldözésében, ezt meg is érdemelték. Mintha e csoportok tagjai utcasarkokon leselkedve, fák mögött bujkálva várták volna, hogy emberek hibákat kövessenek el, és akkor ellenük fordítva alkalmazhatják a törvényt. A farizeusokra vonatkozóan annyira gyakori ez a kép a Szentírásban, hogy csoportjuk nevét sokszor a törvényeskedő szó szinonimájaként is használják. Ezt az igeszakaszt jobban megvizsgálva kitűnik: Jézusnak nem az volt a gondja velük, hogy be akarták tartatni az emberekkel Mózes törvényét. Az volt a baj, hogy ők maguk nem tartották be! Képmutatóan mást mondtak, mint amit tettek, amikor pedig helyesen cselekedtek, akkor az indítékuk volt helytelen.

Olvassuk el ismét, amit Jézus az írástudókról és a farizeusokról mondott! Hogyan győződhetünk meg róla, hogy mi magunk nem esünk hasonló hibába?