Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és megígérte neki, hogy sok nép atyja lesz (1Móz 17:4). A szövetség megköttetése idején Ábrahám kilencvenkilenc éves volt, és csak nem sokkal korábban született meg Ismáel, Izsák, a megígért fiúgyermek pedig még csak ígéret volt. Isten megparancsolta a pátriárkának, hogy metélje körül magát és minden férfit a háza népe között. Azt az utasítást kapta, hogy attól a naptól fogva a háza népéhez tartozó minden újszülött fiúgyermeket körül kell metélni a nyolcadik napon (1Móz 17:9-12). Annyira fontos volt ez a jel, hogy a körülmetélést akkor is végre kellett hajtani, ha a nyolcadik nap szombatra esett (3Móz 12:3; Jn 7:22).

Ennek ismeretében jobban megérthetjük Jézus életének legkorábbi napjait. Az evangéliumok valóban bemutatják, hogy Isten éppen hithű életük miatt választotta Józsefet és Máriát Jézus földi szüleiül. Józsefről azt olvashatjuk, hogy „igaz ember” (Mt 1:19) volt, Mária pedig „kegyelmet talált” (Lk 1:30) Istennél. Jézust nyolcnapos korában a szülők elvitték a templomba a névadás és a körülmetélés szertartására, hasonlóan számtalan más izraelita újszülött fiúgyermekhez.

Képzeljük csak el! Az emberi testben megjelent Isten szeplőtlen Fián pontosan azt a szertartást hajtják végre, amit hosszú évszázadokkal korábban Ő maga alapított!

Olvassuk el Lk 2:21-24 verseit 2Móz 13:2, 12 és 3Móz 12:1-8 versei fényében! Még mit tudhatunk meg ezekből a szakaszokból Józsefről és Máriáról? Milyen tanulságot szűrhetünk le a példájukból, amit alkalmazhatunk a mi korunkban és körülményeink között is?

A Biblia egyértelműen leírja, hogy Mária szűz volt, amikor Isten Jézus anyjául választotta (Lk 1:27). Tehát Jézus volt az első gyermek, aki anyja méhét megnyitotta. 2Mózes 13. fejezete szerint minden izraelita elsőszülöttet (állatokat úgy, mint az embereket) az Úrnak kellett szentelni. A törvény azt is meghatározta 3Móz 12:2-5 verseiben, hogy fiúgyermek születése után az anya ceremoniális értelemben tisztátalannak számított összesen negyven napig (lánygyermek születése esetén nyolcvan napig). Ha letelt ez az idő, el kellett mennie a paphoz, áldozatot bemutatni. Hithű izraelitaként József és Mária aprólékos pontossággal eleget tett a mózesi törvény előírásainak, biztosítva, hogy Isten Fia viselje a szövetség jelét.