SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 13:2, 12; 5Mózes 22:23-24;

Máté 17:24-27; Lukács 2:21-24, 41-52; János 8:1-11

„Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert énrólam írt ő” (Jn 5:46).

Sok keresztény nőtt fel olyan történeteken, amelyek szerint Jézus úgymond „rossz kapcsolatban” állt a zsidó vallással. Ez sajnálatos, téves nézet, ami az évszázadok során csak az antiszemitizmust erősítette. Igaz, Jézus fellépett a visszaélésekkel, valamint a helytelen felfogásokkal szemben, ám sosem emelt szót a vallás ellen! Végtére is Ő maga alapította azt.

Valójában a Jézus életéről és szolgálatáról szóló evangéliumi beszámolókból kitűnik, hogy élete részévé vált a zsidó kultúra, hiszen születése pillanatától kezdve egészen az emberi testben megélt utolsó hetéig hithű zsidó maradt.

Miként az I. században élt minden hívő zsidóra, úgy Jézusra is vonatkoztak a mózesi törvények. Istenfélő izraelita szülők családjában felnőve valóban értékelte gazdag (földi) kulturális örökségét, ami az isteni gondviselésben gyökerezett. Tudta, hogy maga Isten ihlette Mózest a törvények írásba foglalására, mivel olyan társadalom létrehozása volt a célja, amely tükrözi akaratát és jelzőtűzként szolgál a népek számára. Hűségesen ragaszkodott a törvény betűjéhez. Körülmetéltetésétől kezdve a templomban tett látogatásán át, valamint az ünnepekhez és az adófizetéshez való viszonyulásában is töretlenül hű maradt a rendszerhez, pedig tudta, majd Ő maga teljesíti be a halálával és a mennyben végzett szolgálatával.

A héten közelebbről megvizsgáljuk azokat a törvényeket, amelyeket maga Jézus is megtartott.