Az I. században az Izráelben élő zsidók életére hatottak úgy a római törvények, mint a mózesi rendelkezések, valamint a rabbik előírásai, viszont az izraeliták közül sokan Palesztina területén kívül, sőt a Római Birodalom határain túl éltek. Ebből következően számos fentebb megnevezett törvény nem játszott fontos szerepet az életükben, de aki Izráel Istene követőjének mondta magát, az betartotta a Tízparancsolatot.

„A Tízparancsolat biztosította Izráel népe számára a megtartó erkölcsi keretet, amit a Biblia a szövetség hasonlatával fejez ki. Mivel e hasonlat a nemzetközi jogi fogalom köréből származik, helytelen volna úgy értelmezni a parancsolatokat, mintha azok csupán Izráel Isten iránti kötelezettségeinek az összefoglalását jelentenék… Izráel engedelmessége nem annyira az isteni akarat előtt való meghajlás, mint a szeretetre adott válasz volt” (Leslie J. Hoppe cikke: Ten Commandments. Eerdmans Bible Dictionary, Grand Rapids, Michigan, 2000, Eerdmans. 1285. o.).

Az I. században élő zsidóság körében a Tízparancsolat az összes egyéb ismert törvényrendszer felett állt. Még a mind a hatszáztizenhárom mózesi törvényt kínos aprólékossággal memorizáló farizeusok is tisztában voltak a fontosságával. A Misnának a Támid néven ismert szakasza (5:1) tartalmazza azt a parancsot, ami szerint naponta el kellett mondani a Tízparancsolatot, amiben hitük szerint minden más törvény benne foglaltatik. Philo, zsidó filozófus, aki Jézus kortársa volt, egy egész könyvet írt arról, hogy a Tízparancsolatnak központi helye van a bibliai törvények között.

Mit tudhatunk meg Mt 19:16-19, Róm 13:8-10 és Jak 2:8-12 verseiből arról, hogy mi a Tízparancsolat szerepe Krisztus követői életében?

Az ihletett újszövetségi írók zsidó testvéreikhez hasonlóan felismerték, hogy mi a Tízparancsolat szerepe Isten népe életében. A negyedév során néhány tanulmány érinti majd, Krisztus hogyan viszonyult kora egyéb törvényeihez, ám a fő hangsúly a gyakran „erkölcsi törvényként” említett Tízparancsolathoz fűződő kapcsolatára kerül.