SZEGEDI KOVÁCS GYÖRGY: KŐÁROKBAN ŐSSZEL

Nem úgy indultunk neki,

hogy találkánk lenne

az Örökkévalóval.

Zsákunkban mindennapi kenyerünkkel,

félgyűszűnyi reményünkkel,

mentünk egyre beljebb,

a kibontott hajú erdőn át

köszöntve a mezőket, fákat, őzeket.

Jóval azután, hogy a kukucskáló Nap

véres foszlányai már alig csillogtak

a fák ágain,

bezárultak mögöttünk a sziklák,

s a harmatos reggel ködfátyolából

lépett elénk.

A lombok ablakain

bevetette magát a Nap,

egészen az árok aljáig,

ahol mi hangyácskák

összekapaszkodva álltunk.

Apró szél mozdította meg a fákat:

hullott az arany levél

cikázva a sugarak között,

elzizegve hattyúdalát,

és levetkőzött az Isten meztelenre.

Bőrének hegesztő-láng színe

szívünkben lüktetett.

Leszállt az erős angyal,

elhengerítette kő szívünk,

s izzó lávaként kerített be minket

a folyékony szeretet.

2014. 2. negyedév

Krisztus és a törvénye

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: