Amint távozásának ideje közelgett, Krisztus egyre nagyobb figyelmet fordított tanítványaira. Önzetlenül szolgálta és szíve mélyéről szerette őket. Nem akarta magukra hagyni őket. Neki ugyan vissza kellett térnie a mennybe, de a Szentlélek kapta azt a feladatot, hogy olyan meghitt lelki közösséget biztosítson a tanítványoknak, amilyet addig Jézus társaságában élveztek. Annyira fontos Krisztus tanítása a Szentlélek munkájáról, hogy János több fejezetet is szentelt megőrzésére az evangéliumában. A Lélek munkájának egyik meghatározó jellemzője, hogy Krisztusról tesz bizonyságot, de nem segítség nélkül. Krisztus tanítványainak – a Lélek kíséretében – szintén beszélniük kell a Mester szolgálatáról. Isten megtehette volna, hogy az angyalokra bízza az evangélium hirdetését, az emberek részvétele nélkül. Ő mégis a bűnös, tévedő, sokszor kiszámíthatatlan embereket választotta ki erre a szent hivatásra.

Mit tanítanak a következő igehelyek arról, hogyan működik együtt Isten az emberrel a lélekmentés során? Jn 1:40-46; 4:28-30; 15:26-27; 19:35-36

Népiesen szólva úgy is mondhatnánk: az evangelizálás azt jelenti, hogy „koldus mondja koldusnak, hol talál kenyeret.” András ezen a téren valóban remekelt. A testvérének, Péternek az írásai idővel bekerültek a Szentírásba, szolgálatáról beszámolt Az apostolok cselekedetei, Krisztus pedig bevonta a három hozzá legközelebb álló tanítványa közé. Ilyen megtiszteltetés soha nem érte Andrást, viszont az Ige feljegyzi, hogyan követte a Mester egyszerű tanácsát abban, ahogy odavezette hozzá az embereket.

Hány kiválasztott embernek, kiemelkedő evangelizátornak, egyházi vezetőnek mutatták be Krisztust olyan hűséges tanítványok, akiknek a neve – emberileg szólva – már régen feledésbe merült! Talán ők maguk nem emelkedtek ki a tömegből, de képzeljük csak el, mennyivel gyengébb lenne Isten műve a hűséges bizonyságtevésük nélkül! Krisztus úgy készítette fel a tanítványokat nagyobb feladatokra, hogy először kisebb dolgokat bízott rájuk, olyanokat, amelyeket könnyen elvégezhettek. A samaritánus asszony, Fülöp és András története jó példa arra, hogy milyen ereje van az egyszerű bizonyságtételnek és a szívből jövő meghívásnak. Isten mindannyiunkat arra szólít, hogy hasonlóan cselekedjünk.