Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „A Hegyibeszéd” c. fejezet, 244-258. o.; „Az első evangélisták” c. fejezet, 288-297. o.; „Az utolsó út Galileából” c. fejezetből 412-419. o.; Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „A tizenkét tanítvány kiképzése” c. fejezet, 12-16. o.; „A nagy megbízás” c. fejezet, 17-22. o.; „A hét diakónus” c. fejezet, 59-65. o.

„Krisztus munkájának minden területén lelkek ébredtek rá szükségükre, éhezték és szomjúhozták az igazságot. Eljött az ideje, hogy elküldje szeretetének hírét ezekhez a vágyakozó szívekhez. Mindenkinél a tanítványoknak kellett képviselniük Őt. A hívők így majd Isten által kijelölt tanítóknak tekintik őket, s amikor a Megváltó elvétetik tőlük, nem maradnak vezetők nélkül.

Első útjukon a tanítványoknak csak oda kellett menniük, ahol Jézus már járt előttük, és kapcsolatokat teremtett. A legegyszerűbb módon készültek föl az utazásra. Semmit sem tehettek, ami elfordíthatta elméjüket a nagy munkától, vagy bármilyen módon ellenkezést válthatott ki, s elzárta volna a további munka lehetőségét” (Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. 290. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. A csoportban beszélgessünk még a csütörtöki utolsó kérdésről! Mit tanulhatunk egymás válaszaiból?

2. Miért jó példa arra az ApCsel 6:1-6 verseiben megemlített helyzet, hogy az egyházban bizony nagy szükség van jó vezetőkre?

3. Foglalkozzunk még azzal a gondolattal, hogy a keresztény életben egyensúlyban kell lennie a tapasztalatnak az ismerettel! Elképzelhető, hogy az egyes emberek esetében más egyensúly szükséges? Ha igen, akkor hogyan tanulhatjuk meg figyelembe venni e különbségeket, miközben Krisztus tanítványaivá akarjuk tenni az embereket? Hogyan világít rá a következő ige az ismeret és a tapasztalat közötti különbségre? „Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek” (1Kor 1:22).