Kifejezetten érdekes és fontos, hogy amikor Jézus vezetőket választott, a szerényebb, kevésbé művelt emberek közül válogatott. Nem a Szanhedrin tudósait és szónokait jelölte ki. A Mester elment önigazult tanítók mellett, és inkább alázatos, tanulatlan férfiakat hívott el arra, hogy hirdessék a világot megmozgató igazságot. Az volt a szándéka, hogy ezeket az embereket képezi ki egyháza vezetőivé, megtanítja őket, majd pedig az ő feladatuk lesz másokat kiképezni és az evangéliumi üzenettel elküldeni. „Hogy munkájuk eredményes legyen, a Szentlélek erejét kapták. Nem emberi hatalommal vagy bölcsességgel kellett az evangéliumot hirdetniük, hanem Isten ereje által” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 12. o.).

Miért éppen a tanítványokat választotta ki Krisztus az egyház vezetésére, nem pedig azokat, akikről sokan azt gondolhatták, hogy rendelkeznek a vezetéshez szükséges adottságokkal? Mit tudunk meg erről a következő igehelyeket olvasva? Ézs 57:15; Jer 50:31; Zof 2:3; Mt 11:29

Persze vigyázzunk, nehogy téves következtetésre jussunk azzal kapcsolatban, hogy Jézus miért éppen őket választotta! Nem volt ellene a művelt, tanult embereknek. Már gyermekkorában benne is nagy tudás mutatkozott meg (Lk 2:46-47). Itt csupán arról van szó, hogy sokszor a legtanultabb, leggazdagabb, legnagyobb hatalommal bíró emberek nem hajlandóak olyan alázatra, aminek meg kell lenni kiváltképp a vezetőkben, ha az Úr fel akarja használni őket. Természetesen nem mindig ez a helyzet. Az Úr valóban felhasznált művelt, befolyásos embereket is (gondoljunk csak Nikodémusra, arimathiai Józsefre; lásd még ApCsel 6:7). Viszont gyakran a kiváltságosak hajlamosak elzárkózni a Szentlélek vezetése elől.

Milyen tulajdonságokról olvashatunk 1Kor 9:19 és Fil 2:3 versében? Miért olyan fontos, hogy nemcsak a vezetőket, hanem minden keresztényt jellemezzenek e tulajdonságok? Hogyan tehetünk szert ilyen jellemzőkre?