SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: Ézsaiás 57:15; Jeremiás 50:31;

Lukács 6:12-16, 20-49; János 16:7-14; Apostolok cselekedeti 1

„És lőn azokban a napokban, kiméne a hegyre imádkozni, és az éjszakát az Istenhez való imádkozásban tölté el. És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait, és kiválaszta azok közül tizenkettőt, akiket apostoloknak is neveze” (Lk 6:12-13).

Jézus aktívan gyűjtötte a tanítványokat, persze tisztán látta, hogy földi tartózkodása rövid. Ezért aztán sok időt fordított a képzésükre, hogy távozása után ők folytassák a munkát. Ő volt a Mester, aki tanította és képezte követőit. A tanítás és a képzés nyilván összefügg egymással, de a tanítás általában az ismeretek átadását jelenti, míg a képzés a gyakorlattal és a fegyelmezéssel történő felkészítésre vagy formálásra utal.

A vezetésre való felkészüléshez a tanítványoknak feltétlenül szükségük volt ismeretek szerzésére, mégis a lelki fejlődés bizonyult a legfontosabbnak. Tapasztalatokat kellett gyűjteniük Isten dolgaival, a hittel, a nehézségekkel, a megszentelődéssel, az önfeláldozó lelkülettel kapcsolatban, emellett fontos volt elsajátítaniuk a tantételek és a teológia ismeretét is. Csupán az elméleti tudás nem készíthette fel őket eléggé arra, hogy majd képesek legyenek megbirkózni a rájuk váró kemény kihívásokkal. Jézus azonban mindkettőt megadta nekik.