Hogyan mutatkozik meg az evangélium egyetemessége Jn 12:20-32 szakaszában?

Jeruzsálemben szélsebesen terjedtek a hírek. Nem sokkal korábban került sor Krisztus dicsőséges bevonulására, a hozsánna kiáltásait azonban csakhamar felváltották a kérdések. Mi következik ezek után? Vajon királlyá fogják koronázni Jézust?

A páskaünnepre gyülekező tömegben görögök is voltak, akik megszólították Fülöpöt: „Uram, látni akarjuk a Jézust” (Jn 12:21). Látni akarták Jézust, találkozni szerettek volna vele, tanulni akartak tőle. Milyen jól mutatja ez is, hogy Krisztus és üzenete minden embernek szól! És milyen szomorú, hogy akiknek elsőként kellett volna közeledni hozzá, azok alig várták, hogy megszabaduljanak tőle!

A görögök valószínűleg azért fordultak az összes tanítvány közül éppen Fülöphöz, mert az ő neve görög volt. Fülöp a kulturális olvasztótégelynek számító halászvárosból, Betshaidából származott, így valószínűleg beszélte a nyelvüket. A szöveg arra látszik utalni, hogy Jézus nem volt éppen ott, talán egy, a zsidók számára fenntartott helyen vett részt az istentiszteleten.

Majd pedig amikor Jézus ismét csatlakozott a tanítványaihoz meg a görög érdeklődőkhöz, beszédbe is elegyedett velük. „Aki nékem szolgál…” mondta, és ebbe beleértett férfiakat, nőket, zsidókat, görögöket, bárkit, aki követni akarta. Mindenkinek tisztában kell lenni azzal, hogy Jézus követésének ára van!

Milyen árra kell számítanunk? Hogyan érthetjük meg, mit jelent ez? Lásd Jn 12:25!

Amikor az idegenek még mindig ott voltak, a mennydörgés hangján nyilatkoztatta ki a Menny az ítéletet és a győzelmet megerősítő üzenetet. Jézus megmagyarázta, hogy nem neki volt szüksége erre a jelenségre, hanem az embereknek, a zsidóknak és a görögöknek. Isten így erősítette a hitüket. Krisztus kijelentette, hogy a világ minden népéért vállalja a halált.