Elemezzük a következő igeszakaszokat: Mk 4:18-19; Lk 1:51-53; 6:22-25; 12:16-21; 16:13! Milyen gyakorlati tanácsokat találunk e versekben? Milyen lelki figyelmeztetést fogalmaznak meg? Hogyan tehetjük a gazdagokat tanítvánnyá a Szentírást felhasználva?

Mondják, hogy nem mi birtokoljuk a dolgainkat, hanem a dolgaink birtokolnak bennünket. Milyen könnyen rabul ejtik az embert az anyagi javak! Ezért is óvott Jézus a „gazdagság csalárdságától”.

Gondoljuk csak végig, milyen könnyen megtörténhet, hogy lelki fontossági sorrendünket elhomályosítja a pénz vagy a pénzszerzés! Ezt észben kell tartani, miközben azokhoz közeledünk, akiket a vagyon talán már elvakított.

Ugyanakkor rá kell ébrednünk a valóságra. Némelyek úgy élnek, mintha az utolsó ítélet idején csak egy kérdésre kellene felelniük: Mennyi pénzt kerestél?

Krisztus helyreállítja felborult fontossági sorrendünket. Nem tiltja a javak szerzését, csakhogy a megfelelő helyen kell kezelni mindent. Az anyagi javak Isten eszközei, amelyekkel az a cél, hogy az emberiség áldását szolgálják. Akkor válnak áldássá, ha közösen részesülhetünk belőlük, és nem csupán önmagának gyűjt az ember. A felhalmozott kincsek átoknak bizonyulnak.

Az a veszély fenyegeti az anyagias természetű embereket, legyenek akár gazdagok, akár szegények, hogy múlandó örömökért áldozzák fel örök jólétüket. Az örökké tartó boldogságot elillanó szeszélyük tárgyaira cserélik fel, amelyek szétfoszlanak vagy idejétmúlttá válnak. Az ember vagy Istent, vagy a pénzt szolgálja, mindkettőt nem lehet! Szegényeknek és gazdagoknak egyaránt szól a figyelmeztetés: „Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall” (Mk 8:36)?

Szívlelje meg minden hívő az anyagiasság veszélye elleni figyelmeztetést, nemcsak önmaga miatt, hanem a misszió szempontjából is! Végtére is, hogyan óvhatnánk a gazdagokat a pénzzel járó lelki veszélyektől, ha mi magunk is a vagyonszerzés csapdájába esünk?