Bűnös emberként hajlamosak vagyunk az irigységre, különösen a nálunk tehetősebbek irigylésére (attól függetlenül, hogy mennyi a vagyonunk). A Biblia azonban nem szólja le feltétlenül sem a vagyont, sem a gazdagokat. Amint az életben annyi más dolog esetében is megfigyelhető, nem magával a gazdagsággal van a probléma, hanem azzal, ahogyan viszonyulunk hozzá.

Milyen tanácsot ad a Szentírás a gazdagságra vonatkozóan (1Móz 13:5-6; 41:41-43; 5Móz 8:17-18; Jób 1:1-3; Dán 4:28-31)? Miért volt olyan fontos Izráel számára, hogy ne feledjék, honnan jönnek az áldások?

Nem kérdés, hogy Ábrahám, József, Márdokeus, Eszter, Ezékiás, Jósiás és Josafát gazdagok, ugyanakkor lelki beállítottságúak is voltak. Nabukodonozor példája viszont arra a veszélyre mutat rá, hogy mi történik, ha a vagyon lesz az ember bálványa – ami bárkivel könnyen előfordulhat. Amikor az ókori Izráel elismerte, hogy Isten jóságának köszönhetik a gazdagságot, abból lelki és anyagi áldások is következtek. Az Igében komoly figyelmeztetéseket is kaptak, hogy ne feledkezzenek el az áldások forrásáról (ami tanulságos számunkra is!).

Röviden tehát, a gazdagság önmagában nem tekinthető a lelki szegénység vagy közömbösség mutatójának. Mindig voltak a jómódúak között komoly, istenfélő, de aljas, gonosz emberek is. Az itt a lényeg, hogy ne legyünk a pénzvágy megszállottai, ugyanakkor ne is vessük meg a vagyonosokat. Nekik is szükségük van a megváltásra, mint mindenki másnak.

Hogyan viszonyulunk a tehetősebbekhez? Az irigység könnyen felüti a fejét. Hogyan tanulhatunk meg megszabadulni az efféle érzésektől, és a gazdagokban is meglátni az embereket, akiknek szüksége van a megváltásra, Jézus megismerésére?