Olvassuk el Mk 5:1-20 szakaszát! Hasonlítsuk össze a történetben szereplő embernek a helyzetét a mai hajléktalanokéval vagy az elmebetegekével! Milyen hasonlóságokat és különbségeket találunk? Hogyan viszonyul a modern társadalom a mentális problémáktól szenvedőkhöz? Mi a magyarázata annak, hogy Krisztus meghagyja neki: beszéljen a szabadulásáról, pedig másokat következetesen titoktartásra szólított?

Nehéz ma elképzelni, hogy valaki ilyen iszonytató helyzetben legyen, ráadásul egy temetőben kelljen élnie. Némelyek szerint egyszerűen háborodott elméjű volt, a Biblia azonban mást ír. (Mégis, mi magyarázná azt, ami a disznócsordával történt?)

Ennek a történetnek a lényege számunkra ma az, hogy egyetlen embert sem lehet leírni, figyelmen kívül hagyni, bármilyen zavarodott is legyen, akár megszállottság, akár elmebetegség, akár kábítószerek vagy bármi más okozza is a szenvedését. Bizonyos esetekben szakavatott segítségre van szükség, amit lehetőség szerint biztosítani kell.

Keresztényként nem feledkezhetünk meg arról, hogy Krisztus mindenkiért meghalt. Azokat is megilleti az irgalom, a tisztelet és a kedvesség, akiken mi nem tudunk segíteni. Végtére is, honnan vennénk a bátorságot ahhoz, hogy bárkit is reménytelen esetnek nevezzünk, akin már Isten hatalma sem segíthet? A mi szemszögünkből nézve lehet szörnyű a kép, Isten azonban minden egyes emberben végtelen értéket lát. A kereszt nélkül mindannyiunk helyzete reménytelen lenne, és jól tesszük, ha ezt észben tartjuk, amikor zavarodott, sérült emberekkel találkozunk!

Gondoljunk olyanokra, akik valóban nehéz helyzetben vannak, akár elmeállapotukat tekintve, akár lelkileg, akár fizikailag vagy bármi más szempontból! Próbáljunk meg olyan szemmel tekinteni rájuk, mint ahogy a végtelenül szerető Isten teszi! Mivel segíthetünk nekik az imán túl, Isten szeretetét érzékeltetve?