Elemezzük Mt 11:25-26, 18:1-6 és 10-14 verseit! Mit tanulhatunk ezekből a történetekből, nemcsak a gyerekekkel kapcsolatban, hanem általában a hitről? Gondolkodjunk el arról is, hogy milyen komoly volt Jézus intése! Miért remegtetőek a szavai?

Országáról beszélve Jézus gyakran utalt a gyerekek jellegzetes lelki tisztaságára. A gyermeki őszinteség, alázat, ráhagyatkozás és ártatlanság jól bemutatja a keresztény élet lényegét. Hitéletünkben ilyen egyszerűségre és bizalomra törekedjünk!

A tanítványok képzése során ma még egy dolgot meg kell tanulnunk: nem kell a gyerekeknek soha leszokni a gyermeki ráhagyatkozásról! A megfelelő tanítás mellett felnőttkorban is megőrizhetjük ártatlan bizakodásunkat. Miközben a kicsik egyre érettebbé válnak és felnőnek, hozzánk hasonlóan természetes módon megkérdőjeleznek dolgokat, lesznek küzdelmeik és kételyeik, olyan kérdéseik, amelyekre nem találnak feleletet. A gyermeki hit azonban sosem válik divatjamúlttá! A szülőknek vagy általában a felnőtteknek mindent meg kell tenni, hogy megalapozzuk bennük Isten és az isteni szeretet ismeretét! Ennek pedig az a legjobb módja, ha az életünkkel, a kedvességünkkel, a jóságunkkal és a törődésünkkel mutatjuk be ezt a szeretetet. Prédikálhatunk és beszélhetünk, amennyit csak akarunk, végeredményben azonban a gyerekek esetében is az a tanítvánnyá tétel legjobb módja, mint a felnőtteknél, ha az életünkben Isten szeretete mutatkozik meg.

Viszont vérfagyasztó, rettenetes még a gondolata is annak, hogy a gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények miatt, kiváltképp, ha egyházi rendezvények égisze alatt történik ilyesmi, egyszer és mindenkorra megrendülhet kicsinyek, fiatalok bizalma az egyházban, sőt gyakran az egyház Istenében is! Bizonyára iszonyatos haragra számíthat, aki ezen a téren bármi rosszat művel vagy védelmébe veszi az elkövetőt! Krisztus és üzenete hitet, bizalmat ébreszt. Hogyan is merészelhetne egy emberi szervezet visszaélni a gyermeki bizalommal akár csak úgy, hogy nem őrködik elég éberen?

Mit tesz a gyülekezetünk nemcsak a gyerekek neveléséért, hanem azért is, hogy minden szempontból a legnagyobb védelmet biztosítsa a kisebbeknek? Mit értett Jézus azon, hogy „az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orcáját” (Mt 18:10)? Miért kell remegve gondolnia erre azoknak, akik bármilyen módon is bántják a gyerekeket?