Ellen G. White: Előtted az élet. Nevelés. Budapest, 1992, Advent Kiadó. „Bibliatanítás és tanulmányozás” c. fejezet, 188-191. o.; Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó. „Útban Emmaus felé a feltámadottal” c. fejezet, 701-706. o.; Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. „Thesszalonika” c. fejezet, 147-153. o.

„Szolgálatában Krisztus megnyitotta tanítványai értelmét e próféciákra… Péter Krisztusról szóló prédikációiban bizonyítékait az Ótestamentumból vette. István ugyanezt az utat követte. Szolgálatában Pál is az Írásokhoz folyamodott, melyek megjövendölték Krisztus születését, szenvedését, halálát, feltámadását és mennybemenetelét. Mózes és a próféták ihletett bizonyítékai alapján világosan igazolta a názáreti Jézus azonosságát a Messiással, és megmagyarázta, hogy Krisztus hangja szólt Ádám óta a pátriárkák és próféták által” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 147. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Hogyan lehet a Szentírás valóban része a napi rutinunknak? Hogyan használhatjuk fel a Bibliát a bizonyságtevésben?

2. Miért hangsúlyozta Jézus, hogy a csodáknál és az egyéni meggyőző erőnél fontosabb az Írás magyarázata? Mi lesz a következménye annak, ha mondjuk a zene, az egészségügyi üzenet, a társadalomban végzett tevékenység vagy bármi más foglalja el a hitünkben a Biblia helyét?

3. Mennyire kell a Szentírásra hagyatkozni a mai keresztényeknek? Gyülekezetünk életében mennyire kap vezető szerepet a Szentírás, amikor döntünk a fontossági sorrend, a források felhasználása vagy a misszió iránti hűség kérdéseiben?

4. A Biblia írói sosem vonták kétségbe más igeszakaszok hitelességét. Miért olyan fontos ez nekünk ma, amikor még az Ige kutatói közül is sokan azt tartják legfőbb feladatuknak, hogy minden szinten megkérdőjelezzék a Szentírás igazságát?