Jézus különféle helyzetekben, így a nyilvánosság előtt is felkeltette az emberek érdeklődését. Prédikációiban valóban kiemelt helyet kapott a Szentírás. Igehirdetéseit és a hallgatóság előtt elmondott beszédeit át- meg átszőtték az idézetek és az igei utalások.

Olvassuk el Mt 5:17-39 szakaszát! Hogyan használta fel Krisztus a Szentírást a nyilvános szolgálatában?

Krisztus földi tartózkodása idején az izraeliták általánosságban véve kifejezetten törvényeskedő módon viszonyultak a Szentíráshoz. Az Írásban keresték a szabályokat és az etikai iránymutatást. Úgy képzelték, hogy becsületes élettel kell megdolgozni az örök boldogság élvezetéért. Jézus azonban felbolygatta törvényeskedő nézeteiket, és a külső kényszer alapján működő rendszer helyébe a szívbéli hit vallását állította.

A szív átalakulásában gyökerezik az a vallás, amelynek központjában Krisztus áll, és erkölcsös viselkedéshez vezet. Furcsa módon a farizeusok némelyike az erkölcsi tökéletesség elérésére való törekvés nagy igyekezetében megfeledkezett arról, hogy élő kapcsolatot teremtsen Istennel. Jézus néven nevezte az efféle hiányosságokat, amelyek gyógyítására azt ajánlotta hallgatóinak, hogy fogadják el Őt Megváltójuknak és Mesterüknek. Ha Jézus lesz a belülről irányító erő, az nem leszállítja a viselkedési normákat, inkább felemeli. Elég a hegyi beszédet elolvasni, ha meg akarunk győződni arról, hogy mennyivel magasabb a Jézus által hirdetett erkölcsi szint.

„A csodálkozó embertömegnek különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás épp az ellenkezője volt annak, amit eddig a papoktól és a rabbiktól hallottak. Semmit sem találtak benne, ami büszkeségüknek hízelegne, vagy ami becsvágyó reményüket táplálná. Ez az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik, amely őket lebilincseli. Az isteni szeretet jó illata úgy árad ki egyéniségéből, mint az illat a virágból… Mindnyájan ösztönszerűen érezték, hogy olvas lelkük titkaiban, de mégis gyengéd részvéttel közeledik feléjük” (Ellen G. White: Krisztus követése. [Gondolatok a hegyi beszédről.] Budapest, 1987, H. N. Adventista Egyház. 13. o.).

Jóval könnyebb törvényeskedővé, bírálgatóvá, ítélkezővé válni, mint gondolnánk! Mit tehetünk, nehogy mi is ilyen csapdába essünk?