Cégéres bűnt ma sem követtem én el,

az utam mégsem vitt ma sem Feléd,

hiába volt a küszködés magammal,

rossz szolga voltam és hűtlen cseléd.

Ezernyi alkalom suhant el

s nem tudtam szólni szent Igéd szavát,

s azon, amit csak elmondottam,

megütközött ellenség és barát.

Nem gyűlöltem és nem átkozódtam,

de nem tudtam szeretni sem ma én.

Mint máskor is: bölcsen közömbös voltam.

Szegényes érdem és gyanús erény!

És még sem az fáj, hogy ma ez a summa,

hisz jő az éj, a nyugtató szünet.

Félek, Uram, hogy holnap, ha megérem –

ismét csak így viszem tovább ügyed.