Amint már korábban láthattuk, az volt a földi szentélyszolgálat legfőbb célja, hogy Jézus halálát és papi szolgálatát mutassa be jelképekben, előképekben és pillanatkép próféciákban. A bűn túlságosan szörnyű ahhoz, hogy csupán állatok feláldozása megoldást jelenthetne rá (még ha szomorú volt azok halála is). Minden csepp kiontott vér előre mutatott arra, akinek a halála egyedül megoldást jelenthetett a bűnre, Jézusra. A bűn iszonyú voltát mutatja, hogy az engesztelésért annak kellett meghalnia, aki egyenlő Istennel (Fil 2:6).

Milyen összehasonlítást tesz Zsid 10:1-14 szakasza a földi szentélyszolgálat szerepe, munkája és Jézus halála, valamint főpapi szolgálata között?

E szövegekből számos sarkalatos igazságot vezethetünk le, amelyek közül az egyik legfontosabb az, hogy az összes áldozati állat halála sem volt elegendő a bűn problémájának megoldásához. „Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket” (Zsid 10:4), ezek csak előre mutattak a megoldásra, nem jelenthettek megoldást. Jézus oldja meg a bűn problémáját a kereszthalála, majd pedig a mennyei szentélyben értünk végzett szolgálata által.

Figyeljünk meg egy másik fontos üzenetet is ezekben a versekben: Krisztus halála egyszer és mindenkorra elegendő áldozat volt! Míg az állatáldozatokat napról napra, évről évre, újra és újra meg kellett ismételni, Jézus egyszeri halála elegendő volt ahhoz, hogy az egész emberiség minden bűnéért engesztelést szerezzen — ami nem csoda, tudva, hogy ki áldozta fel magát. Isten nagy erővel nyilatkoztatta ki ezt a döntő igazságot, amikor Jézus halála pillanatában a földi szentély belső függönye természetfeletti módon kettéhasadt (Mt 27:51).

Nézzünk körül a világban, figyeljük meg, micsoda károkat okoz a bűn: fájdalmat, veszteséget, félelmet, reménytelenséget! Hogyan tanulhatunk meg nap mint nap, minden percben Jézushoz ragaszkodni, aki egyedül hozhat megoldást az életünket megrontó bűn problémájára?