Mit tanítanak Zsolt 47:7-10; 93:1-2; 103:19 versei Istenről és a királyi székéről?

Több bibliai látomásban is szerepel a mennyei trón. A látomások főként a mennyei gyűlést mutatják be, amelynek Isten a Királya. Érdekes módon a legtöbb ilyen jelenet az emberek ügyeit érinti, amikor Isten rendszerint az igazak érdekében cselekszik, illetve emeli fel szavát.

A Biblia Isten hatalmát is kiemeli. Például A zsoltárok könyvének is visszatérő témája az, hogy az Úr a Király. Ő nemcsak a menny Ura, hanem „az egész föld királya” (Zsolt 47:8); nem csupán a jövőben, hanem már itt és most is (Zsolt 93:2).

Több minden következik abból, hogy Isten királyi széke a mennyben van. Például az, hogy Ő független és az egész világegyetemnél hatalmasabb.

Mit tanítanak Zsolt 89:15 és 97:2 versei Isten jelleméről és uralmának módjáról?

Isten uralma irgalmasságon és igazságon, valamint szereteten és hűségen alapszik. Ezek az erkölcsi tulajdonságok egyértelműen bizonyítják, hogyan munkálkodik az emberek világában, és kiemelik rangját az egész világegyetemben. Az uralkodását meghatározó tulajdonságokat szeretné látni népe életében is (Mik 6:8; vö. Ézs 59:14), tehát szent kiváltságunk, hogy így éljünk. „Ahogy a föld a természet törvényeit követve feltárja kincseit, úgy kellett volna a népnek az erkölcsi törvény iránti engedelmességével Isten jellemvonásait visszatükröznie” (Ellen G. White: Boldog otthon. 3. kiad. Budapest, 2012, Advent Kiadó. 122. o.).

Hogyan tudnánk mind inkább jóságot, irgalmasságot és igazságot sugározni a gonoszsággal, jogtalansággal és kegyetlenséggel teli világban? Miért kell ezt tennünk?