Ébredés és reformáció

Isten Lelke ébredést akar előidézni minden nemzedék tagjainak a szívében. Tudjuk, milyen könnyű eltávolodni Istentől. A szívünk hajlamos a kalandozásra, gondolataink az örökkévaló dolgoktól hirtelen a hétköznapi kérdések felé, a mennyeiektől a földiek felé térnek. Mintha nagyon is a mélyen belénkrögződött szokások fogságában élnénk. Időnként zavarba ejt a saját hozzáállásunk, reakciónk is.

Ennek az a magyarázata, hogy a bűn hatása jelentkezik a természetünkben (Jer 17:9). Természetes hajlamunk van arra, hogy Isten útjáról letérve a sajátunkat válasszuk (Ézs 53:6). Pál apostollal együtt mondhatjuk: „Óh én nyomorult ember” (Róm 7:24)! Mi is kérjük az Urat, mint Dávid: „a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem” (Zsolt 119:159).

Az ébredés lényege, hogy a kegyelmes Isten igyekszik elmélyíteni a kapcsolatát velünk. Ő kezdeményezi a változást. Isten Lelke vágyat ébreszt bennünk, meggyőz arról, hogy szükségünk van rá. A Lélek mutatja be Jézus jóságát és kegyelmét.

Isten Lelke a történelem során mindig nagy erővel hatott az ébredésekben. Amikor Izráel népe eltávolodott tervétől és szándékaitól, az Úr felhasználta a fiatal Jósiás királyt, hogy visszafordítsa a népet magához, aminek nyomán erőteljes ébredés következett. A templom felszentelésekor Isten elmondta Salamonnak: „És megalázza magát az én népem, amely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arcomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket” (2Krón 7:14). Isten szíve vágya volt, hogy Izráel eleget tegyen az ébredés felté-teleinek, tapasztalja annak erejét és az Úr szeretetének világosságát mutassa be az egész világnak. Amikor a nép hajlott az ébredésre hívó szóra, az Úr hatalmasan cselekedett értük. Ez igaz volt az újszövetségi kor keresztény egyházára, a reformációra, az advent mozgalomra, mint ahogy igaz lesz Isten végidei népére nézve is, amikor a Szentlélek a maga teljességében kitöltetik és a föld fénylik dicsőségétől (lásd Jel 18:1).

Ebben a negyedévben tanulmányunk az ébredés és reformáció különböző oldalait járja körül. Milyen feltételeket szabott Isten a Szentlélek kitöltetésének? Vajon valamiféle varázslatos pillanatra vár, amikor Lelkét végidei egyházára árasztja? Mit jelent Lélekkel teljes életet élni? Mit tehetünk, hogy együttműködjünk Istennel és részesüljünk a Szentlélek kiárasztásában? Hol kezdődik az ébredés és a reformáció? Ilyen és hasonló kérdéseket fogunk végiggondolni.

Ellen White e szavakkal érzékeltette az ébredés fontosságát: „Az őszinte istenfélelemben való megújulásra van a legnagyobb és legégetőbb szükségünk” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 115. o.). A menny elsődlegesnek tekinti az ébredést. Mi lehetne ennél fontosabb? A negyedév során, miközben olyan témákat taglalunk, mint az ima és az ébredés, az Ige és az ébredés, a bizonyságtevés és az ébredés, a befejezett munka és az ébredés, ill. egyéb kapcsolódó kérdéseket, kérjük Istent, hogy erővel szóljon hozzánk, vonjon közelebb magához!

Szívünkben miért is ne engednénk most azonnal a Szentlélek késztetésének? Miért ne kérjük az Urat, hogy különlegesen cselekedjen az életünkben ma? Ő válaszol az imánkra és a menny áldásai minden képzeletet felülmúló módon áradnak majd.

Mark Finley, a világszerte ismert evangelizátor az Amerikai Egyesült Államokból, Connecticutból származik. 2005-2010 között a Generál Konferencia alelnöke volt. Nyugalmazása után részidőben a Generál Konferencia elnökének tanácsadója lett az Ébredés és reformáció programban. Finley testvérnek és feleségének, Ernestine-nek három gyermeke és két unokája van.

Clifford R. Goldstein

szerkesztő

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: