Amint az egyik korábbi tanulmányban is szót ejtettünk róla, komoly problémákkal küzdött a korinthusi gyülekezet. A kapcsolatok helyreállítására vonatkozóan milyen, az ébredés és reformáció összefüggésében különösen fontos elveket fektetett le Pál apostol 1Kor 3:5-11, 12:1-11 és 2Kor 10:12-15 verseiben?
A megemlített szakaszokban Pál a gyülekezet egységének kulcsfontosságú elveit vázolta fel. Rámutatott, hogy egyházában Jézus a különféle szolgálatokat különböző munkásokkal kívánja elvégeztetni, akik együtt fáradoznak Isten országának építéséért (1Kor 3:9).
Isten együttműködésre, nem versenyre hív. Minden hívőnek adott valamilyen ajándékot, hogy azzal végezhesse szolgálatát Krisztus testében és a környezetében (1Kor 12:11). Krisztus egyházában mindegyikre szükség van (1Kor 12:18-23). A Szentlélek nem önző magamutogatásra adja ezeket az ajándékokat, hanem a szolgálatért.
Egyáltalán nem bölcs dolog bárkihez is hasonlítani magunkat, mert vagy elcsüggedünk, vagy beképzeltek leszünk. Ha úgy gondoljuk, hogy mások sokkal „különbek” nálunk, hozzájuk mérve magunkat elkeseredünk. Amennyiben úgy véljük, hogy Krisztusért végzett munkánk jóval eredményesebb másokénál, gőgössé válunk. Ezek az érzések egyaránt bénítják Krisztusért végzett szolgálatunkat. Ha a Krisztus által ránk bízott hatókörön belül végezzük a feladatunkat, bizonyságtételünkben örömöt és megelégedettséget találunk. Erőfeszítéseink kiegészítik a többi tag munkáját, és Krisztus egyháza hatalmas lépésekkel halad előre a mennyei ország felé.
Van valaki, akire irigységgel gondoltunk a szolgálatra kapott ajándékai miatt? És hányszor büszkélkedtünk a saját ajándékainkkal, másokhoz hasonlítva magunkat? Amire Pál felhívja a figyelmet, az állandó valóság a bűnös világban. Hogyan tanulhatunk az imént említett kelepcék kikerüléséhez elengedhetetlen önzetlenséget, függetlenül attól, hogy melyik oldalon állunk éppen?
Letöltés |