„Az első tanítványok feltűnően különböztek egymástól. A világ tanítóivá kellett lenniük, de sokfajta jellemet képviseltek. Az eredményes munkálkodás érdekében, melyre elhívattak, szükséges volt, hogy e különböző természetű, felfogású férfiak érzésben, gondolatban és cselekvésben egységre jussanak. Krisztus feladata volt az egység biztosítása. E célból kívánta őket önmagával egységbe hozni” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 14. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért olyan fontos számunkra az egységes egyházszervezet? Hogyan hatna a missziónkra, az üzenetünkre és egész egyházunkra, ha az egyes gyülekezetek, területek, uniók és divíziók mind a maguk külön útját járnák? Képzeljük el, milyen összevisszaságot eredményezne ez!

2) A csoportban fogalmazzuk meg, hogy miért vagyunk hetednapi adventisták!

3) Az egység lényeges, de vannak még ennél is fontosabb dolgok? Ha igen, melyek azok? Pál apostol például így írt azokról, akik más tanításokat hirdettek, mint ő maga: „De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok. Amint előbb mondottuk, most is ismét mondom: Ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen” (Gal 1:8-9). Mi történt az egységgel ekkor, legalábbis a levél címzettjei esetében?

4) Boncolgassuk még tovább azt a kérdést, hogy miért olyan fontos az üzenetünk és a küldetésünk adventista identitásunk szempontjából! Milyen célunk lenne a más által nem hirdetett üzenet nélkül? Ugyanakkor még mi tartja össze a hetednapi adventistákat? Vagyis a missziónk és az üzenetünk mellett még mi tesz jellegzetessé? Miért olyan fontosak ezek is?

5) Mi az oka annak, hogy az egység elengedhetetlen feltétele az ébredésnek és a reformációnak?