Az Újszövetségből kitűnik, hogy az őskeresztény egyháznak meghatározott szervezeti felépítése volt. Ez a struktúra segített megőrizni tanbeli tisztaságát és a misszióra való összpontosítást.

Az apostolok cselekedetei 6. fejezete szerint a tanítványok összegyűltek megoldani egy problémát: hogyan osszanak ételt azoknak az özvegyasszonyoknak, akik a görög származású új hívők közé tartoztak. Eldöntötték, hogy diakónusokat választanak ki erre a feladatra. A tagok tisztelték e vezetők tekintélyét.

Amikor Pál apostol megtért a Damaszkuszba vezető úton, az Úr Ananiáshoz, a gyülekezet egyik tagjához irányította (ApCsel 9:10-17).

Ananiás megkeresztelte Pált, akit azután a Szentlélek Jeruzsálembe küldött az egyház vezetőivel találkozni, hogy ők erősítsék meg a szolgálatban (ApCsel 9:26-30).

Az apostolok cselekedetei 20. fejezete beszámol róla: az apostol az efezusi gyülekezet vezetőivel találkozott, és figyelmeztette őket, hogy óvakodjanak a hamis tanítóktól és tévtanításaiktól (ApCsel 20:17, 27-32).

Hogyan talált megoldást az újszövetségi egyház a körülmetéléssel kapcsolatos heves vitára (ApCsel 15:1-31)?

A jeruzsálemi zsinat komoly szakadástól mentette meg az I. századi egyházat. Tanbeli hűségük megőrzéséhez alapvetően szükséges volt a vezetői tekintéllyel bíró egyházszervezet. A helyi gyülekezetek vezetőit elküldték Jeruzsálembe, hogy részt vegyenek a hitelvi kérdéseket tárgyaló megbeszélésen, amely meghatározta az egyház jövőjét. Amikor a képviselők csoportja közös megegyezésre jutott, döntésüket bizottsági határozatként leírták és kiküldték azoknak a gyülekezeteknek, ahonnan a probléma kiindult: Antiókhiába, Szíriába és Ciliciába (ApCsel 15:23).

A tagok elfogadták a jeruzsálemi zsinat döntését; örültek, hogy a Szentlélek vezetését követve választ találtak a kérdésükre (ApCsel 15:30-35).

A Hetednapi Adventista Egyház tagjaként részét képezzük a közösségnek. Mi a szerepünk a szervezeti felépítésben? Hogyan folyhatnánk még tevékenyebben bele a munkában?