SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 18:15-20; János 17:9-11, 20-24;
Apostolok cselekedetei 1:8; 4:32-33; 15:1-31; 1Korinthus 12:12-18
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, mellyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében” (Ef 4:1-3).
Az egység lényeges része az ébredésnek. A konfliktus, a megoszlás és a küzdelem nem teszi lehetővé az ébredéshez szükséges környezet kialakulását. Pünkösdkor a Szentlélek a krisztusi küldetésben egységbe forrt gyülekezetre töltetett ki. Kisebb nézeteltéréseiken felülemelkedtek Krisztustól kapott fontosabb küldetésük miatt. Az elsőségért folytatott küzdelem abbamaradt, mert már arra figyeltek, hogy a vesztükbe tartó embereket megismertessék az evangéliummal. Ha Krisztus első követőit lekötötték volna a hatalmi harcok, a munka már a kezdet kezdetén elakad. A Szentlélek meggyőző hatására a tanítványok énjüket háttérbe szorítva összefogtak a misszióban.
Röviden: ahol nincs egység, ott nem lehet ébredés. Ahol a féltékenység, az irigység és az elsőségért folytatott küzdelem uralkodik, ott gátat vetnek a Szentlélek erejének. Éppen ezért különösen fontos megtanulni, hogyan dönthetők le az elválasztó falak, hogy az egyházban létrejöjjön a Krisztus által kívánt egység.
Letöltés |