Saul elszántan üldözte a keresztényeket, abban a tévhitben, hogy Isten akarata szerint cselekszik, ha fellép a szerinte fanatikus szekta tagjai ellen. Éppen Damaszkuszba tartott, hogy elfogja a keresztényeket, majd Jeruzsálembe hurcolja őket, amikor Jézus meglepte, méghozzá igen emlékezetes módon. Amit Saul átélt a damaszkuszi úton, az nemcsak az ő életét változtatta meg, de az egész világot mássá tette!

Olvassuk el Pál megtérésének történetét ApCsel 9:1-9 verseiben! Miért küldte az Úr e tapasztalata után azonnal Ananiáshoz? Milyen fontos tanulság rejlik ebben számunkra?

„Sokan azt hiszik, hogy elismert földi követőitől függetlenül, egyedül Krisztusnak tartoznak közvetlen felelősséggel a kapott világosságért és tapasztalatokért. Jézus a bűnösök barátja, és szíve megindul szenvedéseiken. Övé minden hatalom mennyen és földön, azonban tiszteletben tartja az eszközöket, melyeket az emberek üdvösségére és felvilágosítására rendelt. A bűnösöket a gyülekezethez utalja, melyet a világosság közvetítőjévé tett a világ számára.

Amikor vak tévelygésében és előítélete közepette Saul az általa üldözött Krisztusról kinyilatkoztatást kapott, közvetlen összeköttetésbe került az egyházzal, amely a világ világossága” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 82. o.).

Mivel lepte meg Jézus Ananiást? Milyen lelkület jellemezte Ananiást, ami miatt követni tudta a Megváltó utasításait (ApCsel 9:10-16)?

Próbáljuk meg Pál helyébe képzelni magunkat, miután a damaszkuszi úton találkozott Jézussal! Micsoda megrázkódtatás lehetett számára, ami történt! Majd képzeljük magunkat Ananiás helyzetébe is! Mennyire megdöbbenhetett ő is! Mit tanulhatunk e történetekből azzal kapcsolatban, hogy az Úr olyan dolgok elé is állíthat, vagy olyasmit is kérhet tőlünk, amit akkor nem értünk? Miért kell mégis engedelmeskedni?