SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Máté 28:19-20; János 6:1-11; 20:21;

Apostolok cselekedetei 2; 8:26-38; 22:1-14

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samáriában és a földnek mind végső határáig” (ApCsel 1:8).

Az ébredés célja, hogy szeretettel teljen meg a szívünk Jézus iránt és vágyódjunk mindenkit megismertetni szeretetével. A valódi ébredés hatására a mi szívünket is betölti Isten jóságának, könyörületességének, megbocsátásának és hatalmának érzése. Rabul ejt szeretete és átformál kegyelme, tehát nem hallgathatunk róla.

A „csupán a lelki élményre” összpontosító „ébredés” viszont félrevezető. Ha az ember kritizálja azokat, akik szerinte nem érik el a „szentségnek általa vélt szintjét”, biztosak lehetünk abban, hogy nem mennyei eredetű ébredést tapasztal. Baj van, ha a hangsúly csupán a viselkedés megváltoztatására kerül és nem a szívbéli átalakulásra.

A megváltozott szív magatartásváltozást eredményez. Aki őszinte ébredést tapasztal, nem lehet énközpontú, sem öntelt vagy öntömjénező. Az ébredés mindig önzetlen gondoskodásra késztet. Ha Isten kegyelme megújítja a szívünket, vágyódunk arra, hogy szolgáljuk és segítsük a szükségben lévőket. Az igazi ébredés folyamatosan újult erővel végzett misszióra és szolgálatra sarkall.