A következő igehelyekből milyen három konkrét dolgot tudunk meg Jézus imaéletéről? Mk 1:35; Lk 5:16; 9:18

„Krisztus mindig csak kapott az Atyától, hogy azt továbbadhassa nekünk. ’Az a beszéd, amelyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem’ (Jn 14:24) – mondta. ’Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon’ (Mt 20:28). Nem önmagáért, hanem másokért élt, gondolkozott és imádkozott. Reggelente az Istennel töltött órák után indult el, hogy a menny világosságát vigye az embereknek. Naponta újonnan részesült a Szentlélek keresztségében. Az új nap korai óráiban az Úr ébresztette fel álmából, lelkét és ajkát kegyelemmel kente fel, hogy abban részesíthessen másokat” (Ellen G. White cikke, The Review and Herald. 1910. aug. 11.).

Tanulmányozzuk az alábbi igeszakaszokat! Nevezzünk meg minden egyes dolgot, amiért Jézus imádkozott! Hogyan világítanak rá Jézus imái arra, hogy számára mi volt a legfontosabb? Jézus alábbi imáinak melyek a fő részei?

Mt 26:36-44

Lk 22:31-32

Jn 17:20-24

Jézus életének elengedhetetlenül fontos része volt az imádság. Így teremtett közvetlen kapcsolatot az Atyával. A Megváltó nap mint nap megújította kapcsolatát az Atyával. Imaélete révén nyert bátorságot és erőt ahhoz, hogy ellen tudjon állni az ellenség kísértéseinek. Az imádság alkalmairól mindig úgy távozott, hogy még jobban elkötelezte magát az Atya akaratának végrehajtása mellett, ez adott neki lelki frissességet és hatalmat. Lukácsnál így olvassuk: „És imádkozás közben az ő orcájának ábrázata elváltozék, és az ő ruhája fehér és fénylő lőn” (Lk 9:29). Naponta tapasztalta a lelki felüdülést és megújulást az Atyához imádkozva.

Néhány percig idézzük fel azokat a különleges alkalmakat, amikor Isten rendkívüli módon válaszolt az imánkra! Ma hogyan erősítheti imaéletünket, ha ilyen élményekre visszagondolunk, ezekről beszélünk?