„A Szentlélek vezetése alatt ébredésnek és reformációnak kell végbemennie. Az ébredés és a reformáció két külön dolog. Az ébredés jelöli a lelki élet megújulását, a szív és a gondolkodás erőinek felélénkülését, a lelki halálból való feltámadást. A reformáció átszervezést jelöl, a gondolatok, elméletek, szokások és tevékenységek megváltozását. A reformáció nem termi meg az igazság gyümölcsét, ha nem kapcsolódik a Lélek által előidézett ébredéshez. Az ébredésnek és a reformációnak is el kell végeznie adott feladatát, eközben pedig össze kell kapcsolódniuk” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1902. febr. 25.).

„Az Igazi Tanúbizonyság tanácsa bátorítással és vigasztalással teljes. A gyülekezetek még megszerezhetik az igazság, a hit és a szeretet aranyát, mennyei kincsekben gazdaggá lehetnek. ’…végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága’ (Jel 3:18). A fehér ruha Krisztus igazságának palástja, amit a jellemünkben kimunkálhatunk. A szív tisztasága, a szándékok tisztasága jellemzi mindazokat, akik megmossák és megfehérítik ruhájukat a Bárány vérében” (Ellen G. White cikke, The Advent Review and Sabbath Herald. 1888. júl. 24.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért annyira veszélyes a lágymelegség állapota? Miért vezethet könnyen tévútra lelkileg?

2) Mi a magyarázata annak, hogy egyes keresztények szinte sugároznak, míg mások közömbösek? Ez talán az eltérő személyiségtípusoknak tudható be, vagy van ennél mélyebb ok is? Ha igen, akkor mi?

3) Beszélgessünk az osztályban a lelki közöny elkerülésének különböző módjairól! Mit tehetünk lelki életünk őrzéséért, fejlődéséért? Mit tehetünk közösségileg azért, hogy megvédjük magunkat a „lágymelegségtől”?

4) Miért mondhatta Isten, hogy inkább lennénk „hidegek”, mint „lágymelegek”? A lágymelegség miért nem jobb, mint az egyértelmű hidegség? (Melyik kényelmesebb: lágymelegnek vagy hidegnek lenni?)