A mélységből kiáltok hozzád, Uram,
mikor leírva is fáj a szó.
Agyam, mint tépett szivacs, rongyolódik,
s lassan nem merem tudni, vallani,
hogy mi a jó.
De amikor rám emeled
csontig látó szemed,
mégis bimbózni kezd
legbelül a szó.
Hála, hogy a
bikkfa-szívű nép közt
végképp nem hervad le
cserepes ajkunkról a jó.