SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 25:31-40; Zakariás 1; 2; 3; 4; 7;
Róma 15:9-18; Efezus 3:1-8
„Azon a napon, így szól a Seregeknek Ura, kiki hívja majd a maga felebarátját a szőlőtő alá és a fügefa alá” (Zak 3:10).
KULCSGONDOLAT: Izráel megkapta büntetését bűnei miatt, viszont utána ismét eljött az ideje, hogy Istennel való kapcsolatban éljenek, Isten ígéretei szerint.
Valahol Közép-Európában egy régi vár falán olvasható a rövid latin felirat: „Dum spiro, spero!” – amit így szoktunk mondani: „Amíg élek, remélek!” Ezzel a mondással foglalhatnánk össze Zakariás üzenetét Isten népe számára. Közel húsz évvel a babiloni fogságból való visszatérés után kiábrándultság váltotta fel a nép korábbi lelkesedését. Az emberek szemében kétségessé vált, hogy Isten még mindig népe között van.
Zakariás, akiknek a neve azt jelenti, hogy „az Úr emlékezik rá”, egy pár hónappal Haggeus fellépése után kezdte meg prófétai szolgálatát (Hag 1:1; Zak 1:1). Látomások sorozata által bepillanthatott a jelenre és a jövőre vonatkozó isteni tervekbe. Közelgett Isten örök országa, de a próféta arra szólította kortársait, hogy a jelenben szolgálják az Urat. Könyvének tekintélyes részében azt taglalta, hogyan is kell ezt tenni. A mostani és a következő héten azt nézzük meg, amit az Úr kinyilatkoztatott általa.
Letöltés |