SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Habakuk 1:1-17; 2:2-4; 3; Galata 3:11;

Filippi 4:11; Zsidók 11:1-13

„Mert az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert” (Hab 2:14).

KULCSGONDOLAT: Talán nem mindig értjük meg, miért történnek tragédiák, de Istenben minden körülmények között bízhatunk.

Egy lelkész arról prédikált, hogy Isten az élet nehézségei között is velünk van. Az istentisztelet után egy könnyeivel küszködő asszony kérdőre vonta: „Lelkész úr! Hol volt Isten, amikor az egyetlen fiam meghalt?” Az anya arcán tükröződő mély szomorúság láttán a lelkész egy darabig hallgatott, majd így válaszolt: „Ott, ahol akkor is volt, amikor egyszülött Fia meghalt, hogy az örök haláltól megmenthessen bennünket!”

Mint ahogy mi, úgy Habakuk is tapasztalt igazságtalanságot, kegyetlenséget és mindenféle rosszat. A helyzetet csak nehezítette, hogy a szörnyűségek idején úgy érezte, hallgat az Isten, aki arra kérte: bízzon ígéreteiben.

A próféta nem érte meg az ígéretek teljesedését, viszont megtanult bízni az Úr szavában. Könyve azzal kezdődik, hogy panaszkodik Istennek, de a befejezésben már a Biblia egyik legszebb énekét találjuk. Habakukhoz hasonlóan mi is hittel várjuk az időt, amikor „az Úr dicsőségének ismeretével betelik a föld, amiképpen a folyamok megtöltik a tengert.”