Mik 2:1-11 és a 3. fejezet alapján milyen bűnök miatt fenyegette az embereket ítélet?

„Akház trónra lépése olyan félelmes helyzet elé állította Ézsaiást és társait, amely Júda országában minden eddigit felülmúlt. Sok embert, akik korábban ellenálltak a bálványimádó szokások rontásának, most rávettek a pogány istenségek imádására. A fejedelmek is hűtleneknek bizonyultak megbízatásukhoz. Hamis próféták támadtak, akik tanításukkal félrevezették a népet. Még a papok között is voltak ilyen felbérelt tanítók. A hitehagyó vezetők megtartották az istentiszteleti formákat, és azt állították, hogy Isten népe közé tartoznak.

Mikeás próféta – aki ezekben a nyugtalan időkben hirdette üzenetét – kijelentette, hogy Sion bűnösei ’vérontással’ építik ’a Siont, álnoksággal Jeruzsálemet’ –, miközben ’az Úrra hivatkozva mondják’, és istenkáromlón így dicsekszenek: ’Közöttünk van az Úr, nem érhet minket baj!’ (Mik 3:10-11)” (Ellen G. White: Próféták és királyok. 2. kiad. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 200. o.).

Az a tévedés volt az egyik probléma, amivel a zsidó népnek állandóan szembesülnie kellett, hogy mentesülnek az isteni ítélet alól, lévén ők a kiválasztott nép, akik a pogány bálványimádás hiábavalóságával szemben (Zsolt 115:4-9)ismerték az igaz Istent. Viszont az volt a rettenetes igazság, hogy éppenséggel az Isten előtti különleges helyzetük miatt vette az Úr még súlyosabbnak bűneiket. Isten újból és újból felhívta a figyelmüket arra, hogy az áldásokat, a védelmét és a jólétet csak a parancsolatainak való engedelmesség függvényében nyerhetik el. Ezt láthatjuk a Mózes ötödik könyvében olvasható figyelmeztetésben is: „Csak vigyázz magadra, és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne felejtkezzél azokról, amelyeket láttak a te szemeid, és hogy el ne távozzanak a te szívedtől teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival” (5Móz 4:9).

Adventistaként annyi ismeretre tehetünk szert. Ne áltassuk magunkat: milyen szempontból fenyeget a veszély, hogy az ókori Izráelhez hasonlóan mi is elbizakodunk?