Ámósz próféta könyvének egyik központi tanítása, hogy Isten egyetemes ítéletet tart. Könyve elején a próféta Izráel népének több szomszédjára is ítéletet mond az emberiség elleni bűntetteik miatt. Majd pedig azt is bátran kijelenti, hogy az Úr Izráelt is meg fogja ítélni. Haragja nemcsak más népekre irányul, hanem kiválasztott népére is. Júda népe elvetette az Úr Igéjét és nem tartotta be parancsait.

Ámósz még Júdánál is többet foglalkozott Izráel országával, amiért megtörte Istennel kötött szövetségét és oly sok bűnt követett el. Az ország gazdasági felvirágzása és politikai stabilitása lelki romláshoz vezetett. A lelki romlás pedig a társadalmi igazságtalanságokban mutatkozott meg. Izráelben a gazdagok, a hatalmasok elnyomták, kihasználták a szegényeket, a gyengéket. A gazdagok kizárólag saját magukkal és egyéni hasznukkal törődtek, még akkor is, ha ezt csak a szegények kárán, szenvedése árán biztosíthatták. (Nem sokat változott a világ néhány ezer év alatt, nem igaz?)

Prédikációiban Ámósz azt tanította, hogy az élő Isten nagyon is odafigyel arra, hogyan bánunk egymással. Az igazság nem csupán elmélet vagy szabály, fontosnak tartja Isten is. Figyelmeztetett rá, hogy Izráel kőházai, elefántcsont berakású bútorai, pazar ételei, italai, legdrágább olajos kenetei mind elenyésznek majd.

Olvassuk el Ézsaiás próféta könyve 58. fejezetét! Hogyan mutatja be ez a szakasz a jelenvaló igazság bizonyos elemeit? Viszont milyen szempontból tekinthető a világnak szóló üzenetünk még ennél is többrétűnek?

A Biblia világosan tanítja, hogy az evangélium természetes hozadéka a társadalmi igazság. Amint a Szentlélek egyre inkább jézusi jellemet rajzol ki bennünk, megtanulunk odafigyelni arra, ami Istennek fontos. Mózes a könyveiben hangsúlyozta, hogy tisztességesen kell bánni az idegenekkel, özvegyekkel és árvákkal (2Móz 22:21-24). Ézsaiás próféta rámutatott, hogy Isten figyeli, mennyire igazságosan és könyörületesen bánunk a kevésbé szerencsés emberekkel (Ézs 58:6-7). A szent helyén lakozó Istent a zsoltáros így nevezi: „árváknak atyja, özvegyeknek bírája” (Zsolt 68:6). Krisztus őszintén törődött a társadalom számkivetettjeivel (Mk 7:24-30; Jn 4:7-26). Az Úr testvére, Jakab arra biztat, hogy hitünket váltsuk tettekre és segítsünk a szükséget szenvedőkön (Jak 2:14-26). Aki Krisztus követője akar lenni, az nem tehet kevesebbet annál, mint hogy valóban követi Krisztust!