SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Ezékiel 4:1-6; Hóseás 1:1-3; 2:11-17; 4:1-3;
Jakab 5:1-7; Jelenések 14:6-12
„Elültetem az országban, ’Nincs irgalom’-nak meg irgalmazok, ’Nem népem’-hez meg így szólok: ’Népem vagy!’ Ő meg azt mondja majd: ’Én Istenem’” (Hós 2:25, SZIT; Károliban 2:22)!
KULCSGONDOLAT: Istennek a népe iránti szeretete nem változik a nép lelki paráznasága és az ítélet ellenére sem!
Hóseás próféta akkor szolgált, amikor éppen lezárult Izráel történetének egy virágzó korszaka, közvetlenül azelőtt, hogy Kr. e. 722-ben az országot elfoglalták az asszírok. Akkoriban Isten választott népe már nem egyedül az Urat imádta, hanem a kanaániták istenét, Baált is szolgálta.
A kispróféták csoportjának élén álló Hóseás próféta könyve azt a kérdést tárgyalja, ami a hittől való elhajlás idejében központi helyet kapott a prófétai kinyilatkoztatásban: Vajon még mindig szereti Isten Izráelt, annak ellenére, hogy lelki értelemben véve paráznává lett? Továbbra is van célja velük, bűneik és a közelgő ítélet dacára is?
Hóseás saját élettörténete és próféciája elválaszthatatlanul kötődik könyvéhez. Éppen úgy, ahogy a próféta megbocsátott hűtlen feleségének és hajlandó volt visszafogadni, Isten is kész ugyanezt megtenni népéért.
Mit tanulhatunk Hóseás tapasztalatából és abból, ahogyan az Úr bánt a tévútra tért Izráellel?
Letöltés |