Miféle fegyver szerencsés, midőn

bús sáskahad, felhőzve napot,

éji gyászt borít ránk délidőn,

s varázsol kertből sivatagot?

Élő víz mikor s hogy árad,

életre kelteni kiszáradt

mezőkön elalélt nyájat?

Minden kéz hiába fárad,

erőt merítni nincs mivel.

Halálos álom borulhat ránk,

ha bajba kerülve hallgat a szánk.

Ó, ha nincs ébredés, sírni kell!

szívet szaggatón, mígnem eljő

könnyeink kamatja: áldás-eső…