Az evangélium nagyszerű hírének középpontjában Jézus halála áll, amit helyettünk vállalt. Magára vette bűneinket és azt a büntetést viselte el, ami jog szerint minket illetne. Azt is megállapítottuk már, hogy a teremtés történetéhez elválaszthatatlanul kötődik az a gondolat, hogy Krisztus helyettesünkként, a világ bűneiért halt meg. Azért jött, hogy eltörölje a halált, ami idegenként befurakodott Isten teremtett világába. Amennyiben Isten az evolúció elmélete által feltételezett módot választotta volna az ember megteremtésére, akkor a halál még véletlenül sem ellenség, zavaró tényező volna, hanem részét képezné annak, amit Isten eredetileg is az embernek szánt. Valóban fontos szerepet játszott volna az ember létrehozásának folyamatában. Nem is csoda, hogy a teremtési történetet értelmezve el kell vetnünk a teista evolúciós elméletet.

Mózes első könyvének teremtési beszámolója egyrészt tehát azért fontos, mert megértjük belőle, hogy Krisztus értünk halt meg. Ugyanakkor segít meglátni a megváltási terv másik vetületét is: Isten bennünk végzett teremtő munkáját, a megszentelést.

Milyen ígéreteket találunk Zsolt 51:12, Ez 36:26-27, 2Kor 5:17 és Kol 3:10 verseiben Mózes első könyve 1. és 2. fejezeteinek elvéhez kapcsolódóan, miszerint Isten a Teremtő?

Új szívet csak Isten adhat, hiszen az teremtést igényel. Mi nem vagyunk rá képesek. Rá kell bíznunk magunkat a Teremtőre, aki megalkotta a világot és megteremtette az első emberpárt. Dávid felismerte, hogy erre van szüksége. Istentől kérte, hogy teremtő tettével oldja meg a problémát.

A „Krisztusban” lévő ember valósággal új teremtés. A korábbi gondolkodásmódot fel kell váltania az újjáteremtett gondolkodásmódnak. Isten azért újítja meg gondolkodásmódunkat, hogy akaratával összhangban, jót cselekedjünk. Az újjáteremtés természetfeletti folyamat, amit a Szentlélek ereje által végez el. Amint Isten teremtő erejéről olvasunk az eredeti teremtés történetében, bizalom ébred bennünk, hogy az Úr hatalmával ma is képes megváltoztatni az életünket és helyreállítani a kapcsolatunkat vele.

Tapasztaltuk már, hogy mit jelent új teremtésként élni Krisztusban? Mit jelent ez napi, gyakorlati értelemben? Mi változik annak az életében, aki ezt átélte?