2Pt 3:3-7 szakaszában olvashatunk a csúfolódókról. Mennyiben igaz a mai társadalmakra az, amit ebben a részben találunk? Mit tagadnak a csúfolódók és miért?
A csúfolódók azt állítják, hogy a világon folyamatosan minden egyformán történik, ezt nevezik a tudósok „uniformizmusnak”, ami egyet jelent a csodák előfordulásának tagadásával. Ezzel az állítással elutasítják azt a gondolatot, hogy ígérete szerint az Úr majd visszajön.
Figyeljük meg azonban azt is, hogyan kapcsolja Péter a második advent tagadását a teremtési beszámoló (valamint az özönvíz) elvetéséhez! Az egyik elutasítása a másik elvetését is jelenti.
Milyen üzenet hirdetésére kerül sor mennyei erővel, miközben a csúfolódók kételyeiket és ellenvetéseiket hangoztatják (Jel 14:6-7)?
A csúfolódók tévednek. Közeleg az ítélet. Az Ige arra szólít, hogy imádjuk azt, „aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert” (7. vers), meg minden mást. Ez a megfogalmazás a teremtési történet nyelvezetére emlékeztet. A szöveg 2Móz 20:11 versére utal, rámutatva a teremtés és a szombat fontosságára a végidőkben. Mivel a szombat a teremtés és a megváltás bibliai történetét jelképezi, a teremtés történetének elutasítása a hetedik napi szombat elvetéséhez vezet el, illetve ahhoz, hogy felcseréljék azt valami mással, ami embertől származik. Amint Jel 14:8-10 szakasza is érzékelteti, ennek a következménye lelki elhajlás, Istentől való elszakadás lesz.
Isten arra szólítja népét, hogy imádják Őt mint Teremtőt. A Bibliában nem mutat rá más a hetedik napnál, a szombatnál jobban arra, hogy az Úr a Teremtő. Nem is csoda tehát, hogy az utolsó időkben olyan sarkalatosan fontos pontnak tartjuk a szombatot, a Teremtő Isten eredeti jelét.
Gondoljuk csak végig! Mennyiben gyengíti a valóságos, hatnapos teremtés elvetése a hetedik napi szombat fontosságát? Ha pedig meggyengül a szombatba vetett hitünk, akkor vajon miért ragaszkodnánk hozzá, ha üldözés lesz?
Letöltés |