„NEM JÓ”

Természetfeletti szavának erejével Isten megteremtette világunkat az ősi káoszból. A teremtési beszámolóban végéig minden „jó” volt, amikor is Isten kijelentette: „ímé igen jó” (1Móz 1:31).

Utána viszont egy valami nem volt jó. 1Móz 2:18 szerint mi volt az? Miért? Mi minden következik ebből a szövegből?

Isten a teremtés minden részét jónak mondta egészen addig, amíg Ádámot életre keltette. Akkor viszont csak Ádám volt az egyetlen ember. Isten ugyan a saját képére alkotta meg, de egyedül nem tükrözhette Isten képét, aki az Istenség személyeinek kapcsolatában létezik. A Szentháromság tagjai természetesen az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ádámnak tehát szüksége volt valakire, aki hasonló hozzá, akivel a kölcsönös szeretet és együttműködés kapcsolatában élhet, tükrözve az Istenségen belüli szeretetkapcsolatot.

Mit teremtett meg Isten közvetlenül azelőtt, hogy álmot bocsátott Ádámra és megalkotta testéből az asszonyt? Előző tette hogyan kapcsolódik ahhoz, hogy feleséget adott Ádámnak?

Talán a 20. vers végén találunk rá a válaszra. Miközben Ádám elnevezte az állatokat, bizonyára felfigyelt rá, hogy mind párban vonultak el előtte – hím és nőstény –, ő pedig csak egyedüli teremtmény volt. Isten tervében már biztosan eleve szerepelt, hogy Ádámnak feleséget adjon. Talán azt akarta, hogy Ádám vágyódjon egy társ után, érezze: még hiányzik valami a teljességből. Így sokkal jobban értékelheti majd az ajándékot, amit Isten neki szánt, a feleségét.

Gondolkodjunk el arról, hogy a teremtés munkáját Isten jónak ítélte, Ádám magányát azonban nem tartotta jónak! Ezek szerint tehát milyen értéke van a kapcsolatoknak? Mit tehetünk fontos emberi kapcsolataink erősítése érdekében?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2013. 1. negyedév

Kezdetek

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: