1Móz 1:29-30 versei mutatják, hogy amikor Isten megteremtette az állatokat, majd az embert, biztosította ételüket – fűféléket, gyümölcsöket és magokat választott nekik eledelül. A teremtési beszámolóban semmi nem utal ragadozók létére, sem az élelemért folytatott harcra. Isten mindent bőséggel kirendelt minden és mindenki számára, nem volt szükség erőszakra.

Ezzel éles ellentétben áll az evolúciós elmélet elgondolása, ami szerint az emberi élet – valójában minden élet – csak az erősebb fennmaradása és a ragadozó életmód kegyetlen folyamatai révén létezik. Mózes első könyvének első fejezetei erről mit sem tudnak, hanem az derül ki belőlük, hogy kezdettől fogva a világ igazi Paradicsom volt. Ezért olvashatjuk ezt a Biblia feljegyzésében arról, amikor Isten elkészült a teremtéssel: „És látá Isten, hogy minden amit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap” (1Móz 1:31).

Mit árul el 1Móz 2:8-9 szakasza arról a gondoskodásról, ahogyan az Úr mindent biztosított Ádámnak és Évának?

Amint már megjegyeztük, Isten biztosította az élelmet összes teremtményének, beleértve az embert is. Itt most azt láthatjuk, hogy még egy lépéssel továbbment. Nemcsak az egész föld rendelkezésére bocsátotta az eledelt, méghozzá bőségesen, hanem Ádámnak és Évának még egy külön kertet is készített, amelybe a szemnek tetsző és fogyasztható gyümölcsöket termő fákat ültetett (1Móz 2:9). Isten túláradó szeretetét és kegyelmét tanúsította gondoskodása, hogy megteremtette az Édenkertet a maga szépségével és ételeinek gazdag választékával. Ádám és Éva nem tett semmit, amivel megdolgozott volna érte, tehát a kert Isten kegyelméből fakadó ajándék volt, amit ingyen adott és bőségesen ellátta őket benne mindennel.

Amint egy korábbi tanulmányban már szót ejtettünk róla, messze kerültünk az eredeti teremtéstől. Világunk mostanra nagy károkat szenvedett, és amint látjuk, a földön semmi nem mentesült az ártalmaktól. Viszont még a leromlott állapotok között is erőteljes bizonyítékait találjuk Isten szeretetének.

„A természetben erő van, de a természet Istenének az ereje korlátlan. Isten tetteiből magyarázzák jellemét. Az Ő jelenlétét fogja mindenben észrevenni az, aki kezeinek munkájából ítéli meg az Urat, nem pedig nagy emberek feltételezései alapján” (Ellen G. White cikke, Signs of the Times. 1884. március 13.). Gondoljunk a természet világára! Hogyan vehetjük észre mindenben Isten jelenlétét?