Olvassuk el ApCsel 17:22-31 szakaszát! Milyen körülmények között hangzott el ez a prédikáció? Miután Pál elmondta bevezető szavait, elsőként melyik témával szólította meg tanult hallgatóságát (24-25. vers)? Pál szerint milyen kapcsolatban áll a Teremtő Isten az emberekkel (26-28. vers)?

A hallgatóságban kétségkívül ott lehettek a sztoikus és epikureus filozófusok képviselői is. A sztoikusok elismerték, hogy a természet valóban a tervezettségre utal, míg az epikureusok ezt tagadták. Egyik csoport sem ismerte az igaz Istent, de a tervezést illető érveik hasonlóak voltak számos ma képviselt állásponthoz.

A lényeges kérdés itt: Pál a pogány gondolkodókhoz, intelligens, tanult emberekhez szólva közvetlenül visszatér ahhoz az érvhez, hogy az Úr a Teremtője minden dolognak és az egész emberiségnek. Kevés közös volt Pálban és hallgatóiban, tehát az apostol azonnal rátért arra, ami mégis közös volt bennük, azaz egyaránt éltek, és e cáfolhatatlan tényből kiindulva építette fel érvelését. A Szentírásnak itt is kulcsfontosságú témája a teremtés.

Olvassuk el a következő verseket: Mt 19:4-6; Mk 2:27; Lk 3:38; Jn 1:1-3; 2Kor 4:6; Zsid 4:4; Jak 3:9; 2Pt 3:5; Júd 11, 14! Kifejezetten érdekes, hogy az újszövetségi írók vagy közvetlenül, vagy közvetetten utaltak Mózes első könyvének teremtési beszámolójára. Ez további bizonyítékot szolgáltat arra, hogy elfogadták Mózes első könyvének beszámolóját a kezdetekről.

Mit mondanak a mennyei lények Isten teremtő voltáról (Jel 4:11; 10:5-6)?

A teremtésre nem véletlenül került sor, hanem Isten akaratából. A második szakasz világos utalás 2Móz 20:11 versére. Itt is kitűnik, mint Jn 1:1-3 szakaszában, hogy János milyen jól ismerte a teremtés történetét, komolyan hitt benne. Balgaság volna, ha mi másként tennénk!