Mindenki hisz valamiben; aki állítja, hogy semmiben vagy semmi örök érvényű dologban nem hisz, valamiben mégis hisz (talán saját relativizmusában). A hit igenis fontos, mert erősen hat az ember életmódjára. Ám némely keresztény számára a hitelveknél vagy a viselkedésnél fontosabb a valahova való tartozás, a közösségtudat. A közösségnek viszont a közös hitelveken, célokon kell alapulnia, tagjait azonos dolgoknak kell foglalkoztatnia. Mi az, ami egy közösségként tartja össze a hetednapi adventistákat – a népet, amelynek tagjai az emberiség szinte minden elképzelhető ágában megtalálhatók? Mind a 28 hitelvünk alapvetően fontos ahhoz, hogy növekedni tudjunk Krisztusban és a hívők közösségeként élhessünk az örökkévalóság fényében. Egyesek azzal érvelnek, hogy csupán Krisztus iránti szeretetünk számít, nem a tantételek. Jól hangzik, csakhogy a Biblia nem választja el az igazság szeretetét a Krisztus iránti szeretettől. Azt olvassuk, hogy „az igazságot követvén szeretetben” növekedhetünk Krisztusban (Ef 4:15-16). A tantételek megismerése nem csupán helytálló adatok felhalmozását jelenti; a tantételek ismerete Isten iránti szeretetet ébreszt (2Jn 6-10). A Biblia többek között azért is nevezi fontosnak „az egészséges tudományt”, mert az erkölcsös életvitellel kapcsolatos (1Tim 1:9-10; Tit 2:1-5). A Hetednapi Adventista Egyháznak 28 alapvető hitelve van. Ezek nem tekintendők olyan értelemben hitvallásnak, hogy elzárkóznánk a bennük kifejezett igazság további fejlődésétől (vagy újabb tanítások hozzáadásától). Noha nyitottan kell közeledni az újabb világossághoz, az egyház egysége és küldetése szempontjából döntően fontos, hogy e hitelvekkel kapcsolatban szilárd közös megegyezés alakuljon ki. Ugyan mi más fogná össze az egész világon egységes mozgalommá emberek millióit, ha nem a hitelveink? Ebben a negyedévben tehát néhány ilyen tanításra összpontosítunk. Hisszük, hogy adventi tudatunk szempontjából mind a 28 alapvető és sarkalatos, egy negyedév alatt azonban nem keríthetünk mindre sort. Viszont reméljük, hogy az itt tárgyalt tantételekhez rendszerbe fogott és logikus vezérfonalat tudunk biztosítani. Különös figyelmet fordítunk a 11. hitelvre – Növekedés Krisztusban –, amit 2005-ben fogadott el a Generál Konferencia ülése, a Missouri állambeli St. Louisban (lásd 5-7. tanulmányok). Ez a hitelv önmagában nem új vagy korábban fel nem ismert tanítás, inkább válasz a világ bizonyos pontjain jelentkező igényre. Segít tisztázni, miként érti az egyház azt, hogy Istennek hatalma van Krisztusban győzelmet adni a hívőknek a gonoszság erői felett. Valójában e negyedév minden tanulmánya a Krisztus és a gonoszság erői közötti küzdelem keretében értendő. Ez az, amit „nagy küzdelemnek” nevezünk.
A nagy küzdelem alapgondolatán belül és ahhoz szorosan kapcsolódva a Krisztusban való megváltás fonala fut végig minden tantételünkön. A nagy küzdelem és az általa előidézett kérdések hátterén kell látnunk a megváltási tervet, ami meghúzódik mind a 28 alapvető hitelvünk mögött, egészen áthatva azokat. A tantételek tehát nem tekinthetők önmagukban végcélnak, inkább a cél elérésének eszközei. A cél Jézus és az, hogy saját magunk megismerjük Őt, ill. növekedjünk benne. Vagy pedig, még inkább szubjektív módon fogalmazva: mind a 28 hitelvünknek arra kell elvezetnie bennünket, hogy egyre mélyebben megértsük, amit a megváltási terv által Jézus értünk tett. Ez erősíti Isten iránti szeretetünket, még nagyobb elkötelezettségre sarkall, hogy életünkkel ezt a szeretetet ismertessük meg a világgal, meg „a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal” (Ef 3:10).
Igen, mindenki hisz valamiben. E negyedévben a célunk, hogy ne egyszerűen higgyünk az Igazságban – Jézusban (Jn 14:6) –, hanem mind jobban és jobban megismerjük Őt, növekedjünk kegyelmében.
Kwabena Donkor Ghánából származik. Jelenleg a Bibliai Kutató Intézet igazgatóhelyettese a Generál Konferencia központjában, a Maryland állambeli Silver Springsben.
Clifford R. Goldstein
szerkesztő