SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 2:21-25; 5Mózes 8:11-17;
Máté 22:39; 1Korinthus 15:51-52; Filippi 2:3-4; Jelenések 22:1-5
„Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Ő az életét adta érettünk: mi is kötelesek vagyunk odaadni életünket a mi atyánkfiaiért” (1Jn 3:16).
KULCSGONDOLAT: Bárki mondhatja magát kereszténynek. Mégis mit jelent ez gyakorlatilag?
„Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit” (Jak 2:14)?
A Biblia hangsúlyozza az „egészséges tudomány” fontosságát, méghozzá a szent élettel összefüggésben (1Tim 1:10; Tit 2:1-5). Teszi ezt azért, hogy rámutasson: a bibliai tanítás igazi célja a mások iránti kötelezettségvállalásban megmutatkozó erkölcsös élet. Ha gondosan megvizsgáljuk az imént említett bibliaszövegeket Timóteusnál és Titusznál, azt látjuk, hogy az egészséges tudomány a helyes életmódhoz kapcsolódik, mintha a helyes életmód lenne az egészséges tudomány!
A keresztény azért nyer üdvösséget, hogy a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben Isten eszközeként mások javát és üdvösségét keresse. „Mintha már a mennyben járna, de a földön hasznavehetetlen” – mondják néha, talán közhelyesen, mégis jól bemutatva azt, ami a keresztények számára kerülendő. Valóban a menny az igazi, örök otthonunk, most azonban még a földön vagyunk, és tudnunk kell, hogyan éljünk!
A héten azt nézzük meg közelebbről, miként nyilvánuljon meg kereszténységünk a gyakorlatban.
Letöltés |