A kereszténynek nem lenne reménye a gonosz erői feletti győzelemre, ha nem lennének meg a szükséges feltételek. Az elmúlt heti tanulmányunkban rávilágítottunk, hogy kereszthalála és feltámadása által Krisztus diadalt aratott mindenféle gonosz és Isten ellen munkálkodó „hatalom” felett. Ezeknek a „hatalmasságoknak” a leleplezése és lefegyverzése nagyon is valóságos értelemben korlátot szabott működésüknek. Tény, hogy Krisztus győzelmet aratott felettük, és éppen ez teremti meg a keresztények győzelmének alapját.

Ef 1:18-22 szakaszában Pál azt kéri imájában, hogy Isten „világosítsa meg” az efézusi keresztények „szemeit”. Pál szerint mit tett értünk Krisztus? Hogyan értsük szavait a nagy küzdelem összefüggésében? Milyen ígéretet kapunk itt? Hogyan válhatnak valóra az életünkben ezek az ígéretek? Mit tehetünk ennek érdekében?

Pál azért imádkozik, hogy a keresztények új és mélyre ható világosságot nyerjenek. Amint ez bekövetkezik, életüket betölti a keresztény reménység. Tudatára ébrednek, hogy milyen kiváltság Isten örökösének lenni, saját tapasztalatból megismerik Isten hatalmát az életükben, azt, aminek ereje feltámasztotta Jézust a halálból.

Figyeljük meg különösen Ef 1:20-22 verseit! Mely ígéretekre tarthatunk mi magunk is számot, miközben a nálunk hatalmasabb erőkkel tusakodunk?

Az lett a következménye Krisztus kereszthalálának és feltámadásának, hogy minden fejedelemség és hatalmasság alávettetett Krisztusnak. Így valóban adottak a feltételek ahhoz, hogy mi magunk is le tudjunk győzni bármit, ami lelki elnyomásban tartana.

Olvassuk el ismét a mai bibliaszövegeket! Pillanatnyi küzdelmeink között mi jelent most a legtöbbet? Gondoljunk arra, amit Pál itt elmond, amilyen ígéretet kapunk Krisztusban! Hogyan válhat ez pusztán teológiai tételből valós, saját élettapasztalattá?