„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1Móz 1:26).

Amennyire lehetséges, fontos megérteni az ihletés folyamatát, ám ez csak a cél elérésének eszköze. A cél az, hogy megismerjük Istent. A Biblia megírása folyamatának mélyreható megismerése, sőt, akár kinyilatkoztatásainak alapos megértése sem jelent semmit, ha személyesen nem ismerjük meg az Urat (Jn 17:3). A Biblia pedig egyértelműen állítja, hogy Isten egy.

Olvassuk el 5Móz 6:4 és Mk 12:29 versét! Milyen sarkalatos igazságot találunk e részekben?

Az Ige kijelentése Isten egységével kapcsolatban eleve kizárja több isten létezésének a gondolatát. Csak egy Isten van. Ám a teljes bibliai kép azt mutatja, hogy míg az Úr egy, egységének van belső „tartalma”.

Mire világítanak rá a következő versek Isten belső valóságával kapcsolatban? 1Móz 1:26; 3:22; 11:7; Mt 28:19; Jn 1:1-3, 18; 20:28; 2Kor 13:13

Isten belső lényének természetére következtethetünk azokból az ószövetségi utalásokból, amelyek többszemélyűségét érzékeltetik. Amikor ezekhez hozzávesszük az Újszövetség kijelentéseit Jézus Krisztusra és a Szentlélekre vonatkozóan, akkor kezdünk ráébredni, hogy mennyi mindent nem értünk és valószínűleg soha nem is fogunk egészen megérteni Isten természetét illetően. A háromszemélyű egy Isten léte is egyike azoknak a titkoknak, amelyekkel meg kell tanulnunk együtt élni. A Biblia nem azért ad bizonyos információt Istenről – hármasságáról –, hogy spekulatív filozofálgatásba bocsátkozzunk. Inkább azért enged némi bepillantást, hogy miközben a nagy küzdelem kibontakozik, majd lezárul, mi jobban megértsük Isten tevékenységeit, kiváltképp értünk végzett megváltói munkáját.

Ugyan kiben nem fogalmazódik meg sok olyan kérdés, amire csak Isten adhat választ? Hogyan tanulhatunk meg bízni az Úrban egészen addig, amíg eljön és felel kérdéseinkre?