Amikor Jézus a földön járt, még nem volt meg az Újszövetség. Jézus Bibliája az Ószövetség volt. Viszont kezdettől fogva az számított bölcs dolognak, ha Jézus tanítványai engedelmeskedtek szavának (Mt 7:24-27). A későbbi években az egyház számára továbbra is mérvadónak számítottak Jézus szavai és tettei (ApCsel 20:35; 1Kor 11:23-26; 1Thessz 4:15). Majd pedig a Szentlélek ihletése Jézus szavainak és tettei jelentőségének helyes értelmezésére vezette az apostolokat (Jn 15:26-27; 16:13-15). És mielőtt a keresztények első nemzedéke eltűnt a színről, az apostolok írásait már az ószövetségi prófétákéval teljesen egyenértékűnek tekintették, „Írásnak” is nevezték (2Pt 3:2, 16).

2Thessz 3:6-8, 14 versei szerint még mit tekintett Pál az igazság körébe tartozónak?

Amikor Pál eljutott Thesszalonikába, az őskeresztény egyházban Jézus szavait és az apostolok tanításait már mindenekfelett irányadónak tekintették. Az újtestamentumi korban a „tradíció” szó nem volt feltétlenül negatív tartalmú. Utalhatott arra, ahogy a gyülekezet emlékezett Jézus szavaira, tetteire, beleértve az apostolok szóbeli, valamint írásba foglalt tanításait is. A hagyományra nagyjából úgy tekintettek, mint mi a Szentírásra. Utasítani lehetett rá hivatkozva és engedelmeskedni kellett neki. A thesszalonikaiak számára a tradíció több volt Pál leveleinél. Beleértették az apostol náluk elhangzott szavait, sőt követendő tetteit is. Pál Thesszalonikában keményen megdolgozott létfenntartásáért, amivel nem csupán azt mutatta, hogy tekintettel volt az ottani hívőkre (1Thessz 2:9). Ebből is „hagyomány” lett, aminek követését elvárta tőlük.

Az apostol nem múlatta tétlenkedve az időt Thesszalonikában; nem ette mások kenyerét fizetség nélkül. „Éjjel-nappal” dolgozott, nehogy bárkinek is a terhére legyen. Éppen ezért, ha Thesszalonikában valaki másként élt, az „rendetlennek” számított. Pál szemében tehát nemcsak az volt rendetlen, aki megzavarta a gyülekezet vagy a környék életét. Szélesebb körben alkalmazva mindazokra értette, akik nem akarták követni az apostolok tanításait vagy gyakorlatát.

A héten vizsgált szövegekből is kitűnik, hogy milyen fontosnak tartották Pál tetteit a thesszalonikaiak. Az apostol közvetlenül az Úrtól vette az igazságot (Gal 1:1), de életével, tetteivel éppúgy bizonyságot tett róla, mint szavaival. Mennyire tükrözi életünk az igazságot, amit Istentől kaptunk?